KalmarKriszti blogja

"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon",

Minden érintésedre szomjazom, 

Folyton ihatnék, mint az aszott föld, 

Mi zápor után színes ruhát ölt. 

"Én nem tudom, mi ez", de éhezem,

Minden szavad úgy ég a szívemen, 

Mint egy jel, mit bőrömbe égettek

Ördögök, vagy talán az égiek. 

"Én nem tudom, mi ez", de elhiszem,

Hogy leélem veled az életem

Macskaköves úton is hazáig

Együtt a Mennyország kapujáig. 

"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon", 

Hogy magamat teljesen elhagyom. 

Az ajándékom? Csak az életem. 

Tartsd meg, vigyázz rá,hogyha kérhetem. 

Az idézet Juhász Gyula :Szerelem? című verséből

Elengedés

Nem elég szeretni

Őt tisztelni is kell, 

ki el akar menni 

csendben engedni el! 

Kalitkába zárt madárnak 

szomorúan szól éneke,

szabad szelek szárnyán szállva 

lesz boldogabb az élete. 

Mi neked most fájdalom, 

örömét abban leli. 

Ha igazán szereted

segítsd, s nyiss ajtót neki! 

Pillantás

Jössz-e már?


Felégetem
széttépett lelkem,
mi érted kiált,
csak érted kiált!


S a lángokban 
én némán várlak,
ó, jössz-e már?
Vajh' jössz-e már?

Szerelem


Tűnődik a csend, 
a múlt már lágyan ring.. 
Tétova a szív, 
jelenre álmot hint... 

Képzeletem nálad, 
ó, gyermeki szerelem!
Ajándékba kapott perceit
a szívemben őrizem! 

Kincsesládám rejtekébe, 
mint gyémántot, eldugom. 
Bezárom és féltve őrzöm, 
de a kulcsát átadom. 

Merengek az estfénynél :
Vajon most merre jársz?
Vajon földi bolygónkon
nyugalmat hol találsz?

Felnézel-e a csillagokra,
üzensz-e általuk?
A földtekének egyik végén
itt vagyok, te meg ott..

Már hallom lelked szavát, 
azt az égi dallamot, 
s szerenádot adnak nekünk
hős-szerelmes csillagok.

Bár tested messze, 
arcod lebeg előttem...
Istent kérem meg:
vigyázzon rád helyettem! 

Tegyen tenyerére, 
hordozzon téged,
óvjon, oltalmazzon, 
kísérje lépted!