KalmarKriszti blogja

Akkordok fényében

Kigördül a csend az éjszaka leplén,

s a lámpák, mint hívó kezek

-fehéren, sárgán, halkan-

megáldják a teret.

Minden arc várakozás.

Lüktet bennünk a múlt,

mint gyermekkorunkban a nyár,

mikor először hallottunk valamit,

amit azóta is keresünk.

S jön az első hang.

Mint szárny,

mint áldozati füst,

mint ige az űrből-

s a szívünk felel rá,

egy néma „igen”-el.

Nem csak dallam ez,

hanem feloldozás.

Az énekbe valaki önmagát szőtte,

s most minket is magába fon.

Mi vagyunk a közönség,

de többek is annál:

szívek összeérnek

egy ritmusban,

és ez már 

nem taps-

hanem imádság.

(Neoton koncertből merítve) 😊

Locsolóversike

Csokinyuszi, 

Hímes tojás,

Népszokás a 

Locsolkodás. 

Kútból húzott

Tiszta vízzel, 

Készültem én

Egy kis verssel. 

Szép kislányok

Szaladjatok!

E nap el ne 

Hervadjatok!

Igent szabad

Válaszolni:

Szabad-e most

Meglocsolni?