Elvont blogja

Fekszem bánat avarjában,
Élet sötét erdejében
Fölém nőtt már az ég űrje,
S alszom borús tengerében

Vad cserjék közt az őszi szél
Szokatlanul hűvösen fúj
S nem véd senki melegséggel
Bennem tavasz lángja sem gyúl..

S távolabbra tőlem talán
Néma léptek visszhangoznak!?
Körülöttem érzem csak a
Holt levelek sikoltoznak

Mégis mintha tudnám, eljön,
Hívja vágyam, várja lelkem,
Szívem látja tán az égen?
Árva csillag izzó teste...

S angyalszíve, tán hiteget?
Mégis vágyom érkezését,
Tüzes csókja elveheti
Ajkam örök éhezését

Mi több, az ő szíve tudja
Mi a szívem ősi titka
Gyöngeségem ereje ő,
Ő lett egykor nekem szánva

S eljött,látja végül szemem,
Néz, mosolyog könnyeimbe,
Hajnal csillan szép dús haján
S tavasz lángol szemeiben

Szólnék hozzá, köszönteném
Boldogságos tiszta szívvel,
De elhagyott már minden szó,
Messzi szállt az őszi széllel...

S lehajtva szép bájos arcát
Hunyt szeméből könny fakad ki,
S nagy iramban folyik, szalad
Egészen a bús szívemig

Szabaddá tett, ím e könnycsepp,
Most már többé meg nem rendít
Csalfa magány, s mégis, mégis
Elfut, elhagy, s nem súg semmit?

Álom előtt, éjszakában,
Korhadt fájú öreg ágyban
Magam vagyok csak egyedül,
S vágyam elhűlt csókban enyhül

Tűnő érzés, s mégis félem?
Szívemmel a múltat nézem...
Bántó emlék kísértése
Nem ereszt a szabad fényre!

Szerelemtől lázas lelkem
Elborong egy messzi percen,
Suttognak a sötét árnyak
S kihunynak a gyergyaszálak

Valami új életre kelt!
S a sötéttel összekevert
Félelemben áll új álom,
Kezeidet hol találom..?

Ismeretlen szép angyalom!
Új csók, új vágy, új alkalom,
Siess egyre, siess nagyon!
Ha meghallod néma hangom

S takarj be az éjszakára
Búvó holdfény világával,
Ne merüljek álmaimmal
Takarj el a szárnyaiddal!

Rejts el maró kígyók elől,
Mert e bánat mérge megöl!
Nem akarok már búsulni!
Nem akarok földre hullni

Öntsd rám könnyed hűvös vizét!
Hadd érezzem valód ízét,
Ne zokogjak, ne remegjek
Önmagadról ismerjelek

S ha nem is jössz el szeretni,
Segíts nékem elfeledni
Csókot, könnyet, vad szerelmet
Álmot, szépet, sok keservet

Takarj be bús szárnyaiddal!
S csillag-lelked lángjaival
Tündökölj, hogy vérző szívem
Ne csalódjon több vad frigyben

Rég volt ama búcsú-óra,
S viszatértem udvarodra

Nézni, amit néztem akkor
Bezáródó titkos ajtót,

Járni régi útjaimra,
Falaidnak sírni újra,

S nyomuk hagyták bár az évek
Mégse lett fakóbb emléked,

Lépcsőidre mások űlnek,
Bokraidra rügyek gyűlnek

És a fák, az égig érők,
Hanyatlásuk hozta szép ősz

Régi kerted vad-fű lepte
S ezerszer-jött nagy éj leple

Felégette gyermek-álmom,
Már a magam útját járom

Törékenyebb lett a szívem,
Szerelemre hajlék híven

Gyarlóbb lettem, de a lelkem
Örök fényben megőrizem

S máskor is ha visszatérnék,
Mint a földre hulló árnyék

Elbusongnék hazaérőn:
Mennyit jártam utam félőn...

Jaj mennyiszer megbántottak,
Sokszor-sokszor csak ártottak

Ám itt mégis mindig vártak,
Titkaimra kik vigyáztak?

Eltűntek már? Mind eltűntek,
Engemet is messzi űztek 

Csengettyűdet nem hallhatom,
Emlékedet itt kell hagynom

Ó ifjúság már az enyém,
Nem találja régi helyét

S új ifjúság lakik már itt,
De a szívem vissz-áhít

Hát menni csak, menni, menni?
Céltalanok hőse lenni?

Szakadásom elfeledni,
Reményekben felnevetni?

Erdőd hajdan csemetéje,
Legyek földed büszkesége!

Isten áldjon, nem láthatlak,
S hol vagytok már diáktársak?

Bölcs tanítóim ha vagytok,
Ne a fagyos halk igékkel
Engem tűzzel tanítsatok!
Szigorún, s a vad leckékkel

Hogy hevítse fázó szívem
Titkos eszmény ragyogása,
Láthassam az ezer kincset
Amit rejt a szavak fátyla

Már csak apró szikra híján
Érzem ég a kanóc bennem,
S láng lobog a tudás íján
Célba fogva gyertya-testem

Nem más vagyok, csak az ember,
S eredendő akarattal
Vágyom én a bölcseletre
Tisztán, mint egy érző angyal

Hát hadd gyúljon ki minden fényem,
S új tűz legyen ősi láng-rom,
Melyben annyi álom félszeg
Martaléka esőt látott

Hadd tárjam föl Szeretetem!
Mely az egy és igaz törvény!
Melyből igaz gyümölcs terem
Igaztalan népek földjén

S hadd tanítsak én is tűzzel,
Tanítanom ha kell egyszer,
Mert ha nem, tán vágyam űz el
S örök zordon szellő meglel.

Hát tanítók, kik hallgattok,
Daloljatok vérző hangon!
S bennem dicsőt arathattok
Csak a tűzzel tanítsatok!

Kedves régi olvasóim! Örömmel jelentem,hogy nemsokára újra töltök fel írásaimból:) Folynak a munkálatok:) Remélem minnél előbb tudok új dolgokat hozni.