Elvont blogja

Ügyetlen zajokkal összeöntött szemhélyalagutak bináris és vulgáris imbolygása ez, rekeszeken át, és  reszkető időkön túl. Mint magára hagyott hűséges karambol, úgy ül a föld homályában az ezüstösen születő mindenség-gyermek. Kapcsolóját összeköti a derekából kinövő mezopotámiai ősszel. Elektromos csókokat gerjesztve a gejzír-hátán ül a varjú. Vödrök az évek. Szakadékon ülök. Nyaranta elmenekülök.

Mozgólépcső-karjaidon
Feltümmedek utoljára
Sötétedő nap-szívednek
Csörgedező sugarára

Ártéri artériák gyülekeznek a hínáros hajamon. Galéria az űrszonda szemforgató második építési engedély bomladékcipelő kőfaggatás porció téglatestek pozíciója és merülése a teavízbe sírt zárókő, hő és hő a hópipázó hallgatásom születés a születésben. Létek letekergő öröm a közönyköldökök köpedése kapor palota tál téli rivalda városfalon fájdalom a fajta képlánc szimmetria-gáz asszonánc zár. Protonmemória. Kezekbe kötelék a kék-mag, márvány haragos madár-riadó Szentimentalizmus és eklektika diadém és szecessziós órafüggöny. Indák a délutánban. Nem kávézom, írásvédett univerzum. Nem is alszom. Ma még..

Kívánok mindenkinek Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt!:)

Tündér-titkos bús Szerelmem!
Keress engem rendületlen

S légy türelmes, mint még soha,
Szíved kérgét fedje moha!

Kereslek már én is bizony,
Titkos úton, titkos hídon...

Ne félj, csak légy szent-türelmes!
S érthetetlen, bús szerelmes

Tüzes szíved vad szikrája
Szívemet tán megtalálja

S tudnod kell, hogy élsz már bennem:
Minden vágyban, minden percben

S hogyha léted megfelejtem
Hűségemhez leszek hűtlen!

Élsz te bennem, élsz már régen,
Madár vagy fennt a nagy égen

Kristálytiszta Mennyek alatt
Kristály-lelkű, tiszta, szabad

S várom azt ,hogy leszállj értem
Türelemmel vágylak téged

De ha érzed,hogy itt a perc
Ne várj tovább, oh ne tedd!

Mint ahogyan bennem másod
Dúdold titkos vallomásod!

S jaj, felszáll majd e bűvös köd
S nem mutat már szívünk tükröt....

Valósággá ég az álom,
Ó úgy várom, nagyon várom!

Még csak álom vagy,s nem bánom,
Álmunk útját vígan járom...

Álmodlak és hiszek benned,
Csak még legyél szent-türelmes!

Nincsen lélek párja nélkül,
Találkozunk egyszer végül...

Isten óvja türelmünket!
Isten áldja szerelmünket!

Álom előtt, éjszakában,
Korhadt fájú öreg ágyban
Magam vagyok csak egyedül,
S vágyam elhűlt csókban enyhül

Tűnő érzés, s mégis félem?
Szívemmel a múltat nézem...
Bántó emlék kísértése
Nem ereszt a szabad fényre!

Szerelemtől lázas lelkem
Elborong egy messzi percen,
Suttognak a sötét árnyak
S kihunynak a gyergyaszálak

Valami új életre kelt!
S a sötéttel összekevert
Félelemben áll új álom,
Kezeidet hol találom..?

Ismeretlen szép angyalom!
Új csók, új vágy, új alkalom,
Siess egyre, siess nagyon!
Ha meghallod néma hangom

S takarj be az éjszakára
Búvó holdfény világával,
Ne merüljek álmaimmal
Takarj el a szárnyaiddal!

Rejts el maró kígyók elől,
Mert e bánat mérge megöl!
Nem akarok már búsulni!
Nem akarok földre hullni

Öntsd rám könnyed hűvös vizét!
Hadd érezzem valód ízét,
Ne zokogjak, ne remegjek
Önmagadról ismerjelek

S ha nem is jössz el szeretni,
Segíts nékem elfeledni
Csókot, könnyet, vad szerelmet
Álmot, szépet, sok keservet

Takarj be bús szárnyaiddal!
S csillag-lelked lángjaival
Tündökölj, hogy vérző szívem
Ne csalódjon több vad frigyben