Elvont blogja
Hit(Részlet)
..Hitünkben van erősségünk,
S erőnkben a gyöngeségünk
S gyöngeségből igaz hitünk...
Embertelen terekbe zárt
Szent szeretet,
Szeretetbe zárt felelet
Ballagásra
Kéz a kezet keresi még,
Szem a szembe nézni sem mer,
S ajkunk néma szóval ígér
Emlék-nyelven emlékeket,
S tündér-titkos mosolygással
Bennünk gyermek-másunk remeg
S kopognak a göcsös léptek,
Az arcokon kihűlt öröm,
Titkolózó bú az ékszer
S láthatalan láthatárként
A szívünkbe rajzolódva
Ég egy csillag-szép tünemény
Lázban vacog az iskola
A folyosón némán oszlik
Eltűnt napok bús illata
Ha nem félünk, mitől remeg
A szívünk a falak láttán?
Ki tudja,hogy mitől remeg?
Meg nem alvó diákvérem?
Vagy csupán a pillanat még!?
Minek értünk a végéhez?
Mik ezek a gyászos árnyak?
Miért ölelnek körbe minket
Rég feledett ifjú vágyak?
Ha menni kell, jaj merre kell?
S minek díszes búcsú, hiszen
Úgy is látunk még bennetek...
Lángol a szív,s nincs felelet,
Gondolatban felriadva
Létünk a múlt fölé mered
Tört-hajnalok kupolája
Álom-ködös hajlékot nyújt
Színes lelkünk fényszobrának
Becsukódva bíbor könyvek!
Valahonnan nagyon mélyről
Feltörnek a végső könnyek
S kéz a kezet megismeri,
Szem a szembe beletekint,
Szó a szavat nem feledi
S kéz a kezet elengedi,
Szem a szemet elvakítja,
Szó a szavat nem feledi...
Megadás
Ábrándozó méla percek
Mélyén a múlt titka perceg,
S érzem a bús gondolatok
Hűvös téli fuvallatok
Ahogy törött, fagyott álmok
Jégtáblái alatt várok
Egy eltévedt ölelésre,
Vagy csupán a feledésre?
Egyedül egy háborúban,
Mérhetetlen mély borúban
Magammal és magam ellen
Harcolok a szerelemmel
De oly szép,oly sérthetetlen,
Minden szava érthetetlen
Suttog bennem szüntelenül
S bánatomra fátyol terül
Nem bánom már, ó nem bánom,
Nem vagyok se hős, se bátor,
Harag nélkül hát szívemet
Leteszem, mint fegyveremet
S már nem vágyom vad vágyakra
Sem szerelmes diadalra,
Csak egy igaz ölelésre
Vagy csupán a feledésre
Az örök nász előtt
Tündér-titkos bús Szerelmem!
Keress engem rendületlen
S légy türelmes, mint még soha,
Szíved kérgét fedje moha!
Kereslek már én is bizony,
Titkos úton, titkos hídon...
Ne félj, csak légy szent-türelmes!
S érthetetlen, bús szerelmes
Tüzes szíved vad szikrája
Szívemet tán megtalálja
S tudnod kell, hogy élsz már bennem:
Minden vágyban, minden percben
S hogyha léted megfelejtem
Hűségemhez leszek hűtlen!
Élsz te bennem, élsz már régen,
Madár vagy fennt a nagy égen
Kristálytiszta Mennyek alatt
Kristály-lelkű, tiszta, szabad
S várom azt ,hogy leszállj értem
Türelemmel vágylak téged
De ha érzed,hogy itt a perc
Ne várj tovább, oh ne tedd!
Mint ahogyan bennem másod
Dúdold titkos vallomásod!
S jaj, felszáll majd e bűvös köd
S nem mutat már szívünk tükröt....
Valósággá ég az álom,
Ó úgy várom, nagyon várom!
Még csak álom vagy,s nem bánom,
Álmunk útját vígan járom...
Álmodlak és hiszek benned,
Csak még legyél szent-türelmes!
Nincsen lélek párja nélkül,
Találkozunk egyszer végül...
Isten óvja türelmünket!
Isten áldja szerelmünket!
A ködsereg
Éjnek mélyén, sápadt holdfény világában
Tűnő ködből előtűnő holt bús lelkek
Vad léptétől erdők alvó lombja reng meg,
Zokog sok hős, suttog, remeg minden árva
Lidércek és vérző árnyak felbolyongnak
Őszi széllel gőz-kabátjuk suhan hallkan,
S lángban égve ezer törött kürt felharsan
Végtelenből végtelenbe áradozva...
Izzó szemek pislákolnak fagyban forrón:
Elesettek mégegyszer most hazatérnek,
Titkon járnak fehér lelkek feketében
Újra égő holt szerelmek s búcsúcsókok
Kioltják a tört szíveket végső hévben,
S ébrednek szép özvegyek vér-verejtékben.