DavidMercedesz blogja

" nincs nagyobb bűn, mint többet vagy mást akarni, mint amint Isten kíván tőlünk."

 Márai írta. Füves könyvében. Őt idéztem.

Megvettem, mert a bohapiacon egy kedves hölgy kínálta melyet olyan sok jellem kínált már nekem szavaival. 

Mit kíván tőlünk Isten? Talán az önismeret mélysége mutathat irányt? 

Azt írja: "... vándor vagy mindennap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel a ha figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismerésétől."

Hogy miért írom le? Ezt magamtól kérdezem, azért mert a pillanatban ez lüktet bennem, gondolatomban, ez egy meghatározó kép most életemben. 

Mennyivel többet ér szemekben a javak láttatása? 

Mennyivel többet és szemekben a harsányak lármája? 

Küldönbség van-e szogálni vagy szolgát tartani? Szolgát tartani, szolgálat?

Mennyivel többet ér ruhája cimkéje?

A kérdéseket már megválaszoltam magamban. Még Márai Sándor alkotásának kézbevétele előtt. 

Kietlenségben nem pattan ki magvam.

Szolgálva csendben-békében, ezzel magamnak is adtam.

Túl sok van bennem, amiatt érzek ürességet. Tudatlannak hiszem magam, mert az is vagyok. Nem látni át mindent, de semmit sem. Viszont huszonkilenc évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon halt meg Salvador Dalí. Őrült nagy veszteség, de nagy igazságot mondott az alábbi idézettel:

 Az a fontos, hogy terjesszük a zavart, nem pedig az, hogy kiküszöböljük.

Milyen békés.