DavidMercedesz blogja

Van egy képtlet, úgy hívják tudat. Feltárja mit jó s mi nem az utad. Tudod, hogy mit kell tenned, ahhoz, hogy jó légy magadnak. Bizony csak magadnak, nem kell megfelelned másoknak. Ha tudod, mi a megoldás, csak elé kell menned, nem szabad hinned az üres tetteknek. Azok csak a halogatás pórázát fogják, ebből ami a jövődben megjelenik, minden, csak NEM áldás. Légy erős, mert a tudatod igazi, a többi a hamis lapokat pergeti. Amit hoz az élet, a te döntésed, hogy éled. 

Van még az elmúlás, most éltem meg ezért írnék róla, meghalt a társam nem regéket, csak elmondom pár szóban. Velem volt négy évig, így tudod, hogy nem ember. Megmondom azt is, hogy némán csendben végig figyel. Tudod Ő többet tud mint te, mert érez, többet lát mert nem csak néz, és sokkal igazibb, mint ahogy véled. Négy mancsa volt neki, hagyján, hogy ül, marad, fekszik. Szeret, hallgat, megért, eljön a buliba, fesztiválra, mindenhova, mert szeret és csak te vagy, és tudod, hogy neked igazán csak ő van, amíg nincs gyereked.  A halálba menni csendben s várni míg elér, ő tudja ezt jól nem éri a manipuláció. Heteket haldoklott, de nem fájt neki, tudom mert mondta az a mennybeli, aki velünk volt végig. Tőle kaptam látomást halála napjáról, meg ő küldte az öreg hölgyet az álomból, aki elmondta, hogy meghal, ne altassam, mert magától kell mennie, ez most felfoghatatlan. Így volt, elment egy hete, szerdára esett az utolsó menete.  Imádtam, de többet mondok sosem jelentett gondot. 

Ciklus záródik most az életben, új idő kezdődik a végtelenben, szívemben, szellemben, létemben