DavidMercedesz blogja

Naív kis gyermek..

Azt hiszed átverhetsz,

Szelíd bárány vagy a nyájból, 

az a fehér, ott, nagyjából

az összes fekete között.

Na, látod már, ott a kos mögött?

Gondolod te egyáltalán fehérségben, 

hogy szokásaid különözbe a feketéktől bármiben?

Naív kis gyermek,

Szelid kis szavaid, 

alig hiszed magad is.

Nem bírnám ki nevetés nélkül,

ha ilyen hiszékeny volnék.

Színjátszóban tanulok

Körülbelül majdnem, huszonnégy éve.

Jól játszom, már felkértek az életre.

A színműre sem jelentkeztem, 

a szerepekért magam szeretek fizetni.

Különböző árakat, kinek, mennyi,

mit játszom, hol.   

Épp a hithű szerelmest játszom,

nagy beleéléssel,

nyilván a hangomban itt van a kedvességkényszer.

Ugyanis azt olvasom a forgatókönyv második lapján,

- kedvesség nélkül nincs szerelem Babám.

Tanultam még, hogy amibe belekezdesz végig kell vinni,

Elélni most a maskarában, meg jól elhinni.

- jé, milyen igazi. - kiált fel szoruló gyomrom tőle, 

hol jó, van, hogy meg összehányom magam tőle.

De ma nem megy, a munka,

pár napot, néha napokat kihagynék,

beteget jelentenék.

Így basztam el végül a pályaválasztást.

Itt nincs szabadnap.

Na de mindegy, mert makacs akaratomat

megkeményedett arcomat,

számból a savakat, 

kibüfögöm pokoli-angyalian,

és kérek egy olyat:

— Játszuk újra a szitukat

Hé' Te ott! Ki bámulod a telefonond!Nézz már ide, szemed már egészen homályos na meg opálos, a rohadt platformtól amit bámulsz akkora érdekkel.