DavidMercedesz blogja

Túl sokat mutat! De, nagyon szép csaj. Szép nagy szeme kék, vékony hosszú keze, gyönyörű a melle, kerek de vékony feneke, hosszú szőke haja, vastag ajka, vékony dereka, lapos hasa. Az illata szerintem jó, szerintem a bőre is puha...fixen. Magyar, de csak a szossölben látom. Úgy tűnik sok a barátja. Boldog.

Jó kiírásai vannak, kreatív! Négyszázhetven poszt, négyszáz negyven belőle: arc,mell,has, hosszúcomb. 

Valójában annyira tökéletes, stílus: a legnagyobb vintidzs, a legjobb imidzs. 

Te jó ég, az élen jár sminkben is! Kiderült, modell ingyen is. Van fotós barátja.  A képei annyira jók, hogy minimum a szeretőim fele kedveli a bikinis képeket. Nyilvános a profil, nyilvánvaló. De, nagyon szép csaj! Alap, hogy minden megvan, imádja az életet- ezért láttat. 

Nyugi, Neki sokkal jobb, több mindene van, mint nekem vagy neked. - az instagrammon

A torony lassan ledől magától, ha nem rúgod le magadnak előtte, egy óriási rádöbbenéssel pillanatnyi valód önhazugságától már kifordulva Magadból. Ha a torony ledől magától, az jobban fáj, mert hirtelen lesz. Ugye félünk a fájdalomtól, pláne attól a pillanatról-pillanatra megtörténő csenddel felvezetett hirtelen változástól, amely maga után káoszt, majd erős fájdalmat kelt.
Mi fájhat? Az, hogy a torony amely magától dől le, erőszakos, tarthatatlan állapotot jelez.  A szokások elhagyása, a berögződések és rosszul kódolt minták levetése azonnal rommá hullik, mivel már tartani a fizikai test sem tudja már. Ez fáj. Fáj, mert önnön magunknak hazudtunk különféle szinteken. Ki-ki hogyan, de az igaz saját lényünk ezen a szitán keresztül lát. Nos, miután a torony ledől a köveket, amiből felépült el kell hordanunk. Ez is fáj utána, talán ez igazán... a munka magunkban ott bent, könyörtelenebb lesz minden fizikai munkánál. Marad használható kő és építő elem a katasztrófa után és van ami törött, selejtes. Válogatni kell, és dönteni. Üres vázunk lesz ezután, magunkban az alapunk, és a hely az új megteremtésére, amit már elkezdtünk rég, mit sem tudva. Elkezdünk építkezni a nulláról, reménnyel telve, hogy nem dől le a tornyunk...megint

Manapság ha szeretetreméltó akarsz lenni mások szemében, kérlek légy népszerű, bájolgó, legyen szexepiled, és lásd el a másikat banális tanácsokkal, az onlájnsztájlmagazin cikkéből fennmaradt foszlányos tudásból. Még így sem szeretnék szeretetreméltó lenni mások szemében, habár eleve ezekkel a másokkal nem igazán kerülök kontaktusba. Jellemző kulturánkban, hogy borzasztó jó árunak kell lenned, ha szintén egy jó terméket akarsz magadénak. A világ, piac. Áru- árucsere a kapcsolatokban, és üzletet akarunk kötni, akárhogyan ellenkezünk az ellen de egy piaci adásvételre orientált civilizációban lehetetlen függetlenülni a termék-vásárló szerepkörtől a szerelmi viszonyokban is. Mikor megveszünk valami tárgyat, érdekes szóhasználat, de meghittség övezi azt amit kivált az újdonság, ez valamifajta szeretet érzés. Ezt a meghittséget először ismeret, majd kiismeret váltja fel, megszokás és unalom. A szeretet ezen fajtája igencsak mulandó egyaránt a fizikai vágyak, tárgyak megszerzésében és az emberi kapcsolatok kialakulásában. Ha két ember megismeri egymást többet és többet veszít annak csodájából, kölcsönös unalmuk elpuszít mindenfajta lélekgyönyörködtető szépséget, csodálatot az eleji túláradó jóból. Korábbi magányosságuk érzése miatt lehet az, hogy hevült, alig formálható fémként nyomódnak össze, megőrülnek egymásért, szokott fogalomban: rózsaszín ködben vannak. Tehát ez a hevesség betudható és egyenesen arányos az előtte érzett magány mértékével, s kihülésének idejekor szétpattan a mindenek előtti kezdeti különlétre. Nem forrt össze.