DavidMercedesz blogja

Naív kis gyermek..

Azt hiszed átverhetsz,

Szelíd bárány vagy a nyájból, 

az a fehér, ott, nagyjából

az összes fekete között.

Na, látod már, ott a kos mögött?

Gondolod te egyáltalán fehérségben, 

hogy szokásaid különözbe a feketéktől bármiben?

Naív kis gyermek,

Szelid kis szavaid, 

alig hiszed magad is.

Nem bírnám ki nevetés nélkül,

ha ilyen hiszékeny volnék.

Színjátszóban tanulok

Körülbelül majdnem, huszonnégy éve.

Jól játszom, már felkértek az életre.

A színműre sem jelentkeztem, 

a szerepekért magam szeretek fizetni.

Különböző árakat, kinek, mennyi,

mit játszom, hol.   

Épp a hithű szerelmest játszom,

nagy beleéléssel,

nyilván a hangomban itt van a kedvességkényszer.

Ugyanis azt olvasom a forgatókönyv második lapján,

- kedvesség nélkül nincs szerelem Babám.

Tanultam még, hogy amibe belekezdesz végig kell vinni,

Elélni most a maskarában, meg jól elhinni.

- jé, milyen igazi. - kiált fel szoruló gyomrom tőle, 

hol jó, van, hogy meg összehányom magam tőle.

De ma nem megy, a munka,

pár napot, néha napokat kihagynék,

beteget jelentenék.

Így basztam el végül a pályaválasztást.

Itt nincs szabadnap.

Na de mindegy, mert makacs akaratomat

megkeményedett arcomat,

számból a savakat, 

kibüfögöm pokoli-angyalian,

és kérek egy olyat:

— Játszuk újra a szitukat

Ó szerelem,
Ki most testbe zárva jelenti ezt nekem.
Melled rendeltettem, lelkemet rebegtettem.
Ahogy beléptél kapumon,
első pillanattól csüngnék nyakadon.
Szépen felépített románc ez a mienk,
az arcvonásom is olyan, mint a Tied.


Ó szerelem,
Szüntelen de múló percek,
szerelmem néha veszekvésbe lábra-kelve,
ott van úgy is, mint negatív aspektus:
- Te, én nevettem. - ezt mondtad arra is.
Számoltuk hányszor:
Egyszer kétszer há'szor lettünk eggyé
Két és fél hónap alatt,
mert a távollétek miatt
Le kellett vonni, így lett kevesebb az adat.
Látod, nézem a karodat hát vonaladat.
Majd kilégzem beszívott illatodat.
Úszni a víz alatt:
hullámzásod éri testemet,
száraz pamut bugyin a kezed.
Forró. -Hisz csak most kezdődött,
Csináljuk, mint aki meggyőződött
Valamiről, amit nagyon tud.
A kezed határozott ponton fut.
Ma már másodszor
Időben elszámoltam legalább 1-szer százszor.
Mióta kiszálltam az ékből legutóbb.
Mély vízben úsznak így.
Így a képlet arra, mennyi a szerelem hatalma
Napi szorzó: a * változó három
*ha elalszunk reggel, csak kettő
sőt, akkor reggeli sincs
Arany kezed, ilyen nincs.

Napjaimban gyakran találkozom ezzel a kérdéssel. Létezik férfi-nő barátság? A saját életemből tapasztalatot vonva létezik. Viszont egyoldalú. Vajon létezik férfi és nő között barátság úgy, hogy az agyi kémiai működés nem lép életbe? Szerintem nem. Ugyanis valamelyik fél mindig többet érez.


Éppen ezért érzem ma magam kevésnek. Pedig, elvileg még a rózsaszín köben ténfergek mitsem látva a párkapcsolatok kritikus 10 hónapjából vagy a való életben tanusított nehéz együttműködésről. Nekem egyszerű mellőzni férfi barátaimat, tudván, hogy részemről a párkapcsolatkeresési stratégiába bele sem illenek. Akkor már együtt lennénk. Nem vonzóak számomra a gyermekkorban köttetett más neművel létrejött barátságaim sem. Vajon ez igaz a jelenemben is a másik félnél? Egyenlőre ezt leszűrni nem tudom. Nem tudom megállapitani ezen gondolatait, csak havonta számol be álmairól, amiben barátnői és az én személyem kerül egy térbe, és kiváltképp kellemetlen szituációkat él meg benne. Vajon miért teszi ezt? Mi megy a tartalom mögött, és mi fut a tudat alatt? Elkezdek sorra elméleteket gyártani. Gúnár módjára tud viselkedni a férfi. Bájgúnár. Flört és szép szavak, tetszelgés. Nem zavar, hisz nem mellettem csinálja. De tudom, hogy csinálja, olykor csinálom én is. ártalmatlan dolog ez. Mire vágyik ami miatt álmaiban folyamatosan megjelenő ilyen szituációk adódnak? Miben korlátozom én, aki szabadságától NEM fosztja meg, vagy vágja le szárnyait? Nem barátnők azok az álomban. Úgy gondolom egoját hízlaltatja velük, mert azok rajongásukat kifejezik felé, én pedig nem. Ettől vagyok kevés? Ettől vagyok sárkány. Nem akarom ezt. Bánt, mert nekem nem kellenek a nyalakodók, sem ego magisterek. Megint bizonytalanná tett a jövőt illetően ez a hipotézisem, amit az álmairól alkottam. Megremeg a kezem, elmém pedig egy dolgot kíván megint. Hagyj egyedül, hagyj magamra. 


Pedig hát a való életben több példát tudok felhozni, amelyben nem volt negatív érzés az ilyen barátnővel való találkozásokban. Leginkább fényt kaptam tőlük a fényemről, és hogy jó vagyok. Mi ez?


Ha egyedül vagyok, nincs magamat sértő gondolatom, elfogadom magam, és boldog vagyok. Nincsenek szorongásaim, megfelelési kényszerem és ha megyek valahová elbűvölöm a köröttem lévő egyéneket, jó beszélgetéseim vannak, és a legfőbb, hogy nincs felelőségem. Egyszerűbb örömet ad-e ez, vagy több a magyányos szónoklat keserű hangja? Mindegy. De elmúlik ez az alacsony energia tartalmú gondolati sík. Majd megint jön valaki, akivel idáig megyek, aztán kibújok a felelőség alól. Sosem hagyom, hogy belső tartalmam egytizedénél jobban megismerjenek. 

Emberek jönnek, s mondják: 
 - Titeket az Isten is egymásnak teremtett...Tudjátok, amit ketten mutattok, az olyan belülről indukált szeretet, ami vészesen hasonlít arra, amit Ádám és Éva élhetett a lejegyzettek szerint. Csodálatos emberek vagytok, csodálatos egységben. A tökéletlenek tökéletessége.

A szerelmes férfi nem vesz virágot, szed. Nekem legalábbis szedett. Lement a tóhoz késő délután, sokáig volt. Mikor hazatért az ajtó körül jártam, heves temperamentummal tört felém, nagy férfias kezében finom szálú vadvirágok, ezer színben.  - Ezt neked hoztam! - szívem kihagyott egyet, gondoltam: igen ez a férfi szerelmes. 
A nő szépsége és illata a virágok utánozhatatlan bájával egyenértékű lehet. Ezesetben szimbolizmusban véltem felfedezni önönmagam lényegét a férfi szemében. A vadvirágcsokor oly sokszínű és egyedi volt, hogy talán ezt is kissé magamra vettem. Miért ne olvadhatna az ember leánya teljességgel ebbe a kedves és szerelmes érzésbe? Mélyen éreztem ezáltal, hogy én is ilyen sokszínű, bájos, illatos és szép vagyok, mint szerelmesem kezében a szabad virágcsokor. 
- Szemléltessem, hogyan tervezem a saját lakrészem Kedves? - kérdeztem, miután csodálatom alábbhagyott, izgalmam pedig előretört.
- Tervezd velem!
- Részese vagy. - mondtam, majd tekintetünkben egyszerre csilland fel a csoda.