DavidMercedesz blogja

Túl sokat mutat! De, nagyon szép csaj. Szép nagy szeme kék, vékony hosszú keze, gyönyörű a melle, kerek de vékony feneke, hosszú szőke haja, vastag ajka, vékony dereka, lapos hasa. Az illata szerintem jó, szerintem a bőre is puha...fixen. Magyar, de csak a szossölben látom. Úgy tűnik sok a barátja. Boldog.

Jó kiírásai vannak, kreatív! Négyszázhetven poszt, négyszáz negyven belőle: arc,mell,has, hosszúcomb. 

Valójában annyira tökéletes, stílus: a legnagyobb vintidzs, a legjobb imidzs. 

Te jó ég, az élen jár sminkben is! Kiderült, modell ingyen is. Van fotós barátja.  A képei annyira jók, hogy minimum a szeretőim fele kedveli a bikinis képeket. Nyilvános a profil, nyilvánvaló. De, nagyon szép csaj! Alap, hogy minden megvan, imádja az életet- ezért láttat. 

Nyugi, Neki sokkal jobb, több mindene van, mint nekem vagy neked. - az instagrammon

Jelen korunk legnagyobb problémája egyetlen szóban rejlik:

Majdnem szerelem. 

Majdnem érzelem.

Majdnem siker.

Majdnem kudarc.  

Majdnem kapcsolat. 

Majdnem együttlét. 

Majdnem megvolt. 

Majdnem összeköltözés. 

Majdnem közös élet. 

Majdnem család. 

Majdnem rokonok. 

Majdnem gyerek. 

Majdnem szakítás. 

Majdnem boldogság. 

Majdnem barátság. 

Majdnem igazság. 

Majdnem elhittem. 

Majdnem megtetted. 

Majdnem kiszálltam. 

Majdnem hagytad. 

Majdnem. 

Majdnem szeretlek. 

Majdnem hiányzol. 

Majdnem alig akarom az életem nélküled leélni. 

Majdnem önámítok. 

Majdnem lebukok. 

Majdnem lebuksz. 

Majdnem elmondtam az igazat. Majdnem elhallgattam szavakat. Majdnem mondtam hogy szeretlek. Majdnem lehunytam szememet. Majdnem megmondtam mi bánt. Majdnem megkérdezted hogy vagyok. 

Majdnem.

Jelen korunk legnagyobb hibája, hogy majdnem FEJEZZÜK KI MAGUNK. 

– „Isten kegyelme”, ez kicsit bigott keresztény: illetve nekem hangzik, minthogy bűnbe születtünk, tegyük jóvá. Istennél könyörögjünk, hogy Isten könyörüljön. Azt hiszem, nálam ez úgy van, hogy nem Isten kegyelmes, hanem Isten mindent tud, okot-okozatot, már a jövendő tett gondolatát, hiszen tapasztalja magát. Újra tapasztalja. Mindenben Ő van, mert minden Ő.  És azt hiszem, nem megbocsájt, hanem meg sem haragszik.

Szeret, nagyon szeret, nem tudjuk felfogni mi ez a szeretet, hiszen adott magából, mivel ő maga vagyunk. Meg anyag. Azt is gondolom, hogy az által, hogy tetteinkkel úgy számoltatnak el “minket”, hogy kérd Isten bocsánatát, eleve félelmet kelt, félni kell, mert Isten lehet, pont lehet Téged, nem irgalmaz. 

Isten kegyelme? 

Isten inkább jeleket teremt azáltal, hogy mi teremtünk, tetteinkben ott van Isten, pontosan az a lényeg, hogy akkor amikor Isten /a fajunk elnevezése szerint/ “kegyelmez”  vesszük-e időben a jelet azaz, a lehetőséget ami a megoldást jelenti, ami a magunk emberi eszével talán kicsit nehéz tolmácsolni. Nekem ez, Ő, legalábbis egy pici részben ez Ő. Isten , és kegyelme. — írtam, aztán lefeküdtem aludni.

Arctalan emberek vagyunk mi, 

Majdnem mindenki lázban ég, összeverődik a nép, ilyenkor mindenkiből tovaszáll a közöny; belőlem ez váltja ki igazán a köbön. Mikor karácsonyra várunk sincs ekkora összetartás- szeretet kimutatás, hogy ugyancsak kapjunk már valamit, hiszen manapság a karácsony ezért tartatik. Amit a futball világ generál, eszméletlen energiákat produkál, milyen bájos, hogy ez a téma minden sarkon, a kutyámat sétáltatom csak ezt hallom, így tudom én is az eredményt, ez bezzeg mindenkihez elér! Mindenhol rengeteg ember, hesszel, ezzel- azzal ki hol akar ücsörögni, aztán a képernyő előtt büfögni a rengeteg sörtől a gyomorban. Ellenben mindezzel az a para, hogy azért van ellenségek hada csak nem látjuk ugye. Viszálykodás különböző hovatartozások miatt, ki-kiért kurjongat.Elkap a rosszalló öntudat. Fogyasztunk - fogyasztunk, hízlalunk - hízlalunk, termelünk - termelünk, vezetnek- mi meg megyünk.. Lassan értéket sem teremtünk, elszakadva attól, hogy mi az isteni alkotás, az önmagunkban maradás. Hát mi a lélek? Helyette állati ösztönbe lépek, üvöltök én, mert én vagyok te, bennem vagy mert benned én is. Ilyen egyszerü, a nép is. Üvöltök tehát, csak én másért, te ezt becsülöd én meg másként szembesülök.