Daneel blogja

Csing-csing

Csing-csing, csilingel a csengő.

Sápadt arcom egy merengő

kőmaszk alatt csöndért cincog.

Csing-csing, valaki jönni fog.

Hamar elmegy, de itt marad.

Megnyugvást kér a pirkadat:

hajnalpírja csak csont és bőr.

Együtt nézzük az erkélyről.

Te még nem cigarettázol.

Rágyújtok valahol máshol.

Szemedben a megnyugvás szép,

figyelem hát megnyugvásképp.

Te még nem cigarettázol.

Néhány vádló azzal vádol,

hogy elcseszem az életem.

Tudom, és önként vétkezem.

Odalent lángol a város,

a Duna meg rabruhát mos.

Itt víz fojt meg, ott tűz éget,

kiabálok, mégsem érted.

Nikotinban úszik a csend,

a füst körém nyugalmat csent.

Öröm, bánat, hajnal, alkony:

mind megéltem, mind leszarom.

Ahogy öregszik az ember,

úgy nehezedik a teher.

Őszül már a hajam, látod?

Kifesti a valóságot.

Lesz majd piros, zöld és kék is.

Fagylalt is lesz. Bagaméris.

Élet is lesz, csak másmilyen.

Öröm is lesz, én úgy hiszem.

Csing-csing. Csengőm csörgetem én:

én vagyok a főnyeremény!

Egy kibaszott wellness program,

egy stabil forintárfolyam.

Én egy kiló kenyér vagyok.

Adjál bele mindent, bajnok:

taposd el a többi vevőt!

Csak így lesz meg a betevőd.

Karod erős, szíved bátor,

megélhetési pankrátor

vagy éhező koldus leszel?

Mi lesz majd a gyerekekkel?

Csing-csing.

Csing.

Csing.

Szilánkok

Aki nagyot esik, az magasra mászott.

Egy percig, semeddig leste a világot,

a szomjas föld pedig visszakacsintott rá.

Aki nagyot esik, az nem élhet soká.

Magas az ég.

Belakta rég

néhány halott,

kiknek a vég

megadatott.

Magas az ég.

Alatta ég

a mi poklunk.

Tönkretették.

Hozzászoktunk.

Jobb lábbal balra, bal lábbal jobbra,

így akarunk eljutni sehova.

Néha elesünk arccal előre,

de azért bizakodunk előtte.

Puff! Reccs! Bamm!

Elcsúsztam.

Bamm! Puff! Reccs!

Egy bokszmeccs:

Egy bokszmeccs az élet,

önmagad vered meg.

Két sarok, két véglet,

őrjöngő emberek,

akik vért akarnak.

Szánalmas sorsukból

kiút lett a harag.

Eljöttek hát újból.

Eljöttek hát újra.

Az élet csak furcsa

álmokból szőtt mese.

A kínok hitvese.

Látom őket ismét,

szájukból a misét

halott bűz szennyezi.

Jó lenne elmenni.

Menni. Lábon.

Az életünk

csak egy lábnyom.

Eltévedtünk.

Azt kívánom,

hogy elszálljon

angyalszárnyon.

Taposunk. Taposnak.

Az élet lábnyom csak.

(Az eső csepereg.)

Elfújják a szelek.

Por marad, sár marad.

Hajnalban szél lettél,

és elfújtad magad;

betemet majd az éj.

Átölel a holdfény.

Rajtad táncolok én,

hogy lábnyom lehessek.

Remélem, nem vetsz meg.

Aki nagyot esik, az magasra mászott.

Megölték a lelkét, és ő lett a vádlott.

Magasra mászott ő, hogy elrejtőzhessen;

a föld rákacsintott: elnyelte egy verem.

Szomjas a föld.

Homokot tölt

poharába

egy tengerzöld

szemű lányka.

Földet iszik,

kavicsot sír.

Szeme mindig

fénylő zafír.

Párlat

Nem tudom. Ember vagyok.

Az utam kősírba fog

vezetni, nincs megálló.

Vonatfütty csak a zárszó.

Nem tudom. Sötét a táj.

Bolyongj, hogy hazatalálj!

Nincs térkép, rajzolnod kell,

közben majd honvágy fog el.

Egy nap majd térkép leszel,

vándorok szemében jel.

Követnek, s te követed

a guruló köveket,

mik egy nap heggyé nőnek.

Nem tudom. Csendet öljek,

hogy hanggá legyen sorsom?

Felsikít az esőcsepp,

de a lét nem ettől szebb.

Hanem a szivárványtól.

Hanem a megnyugvástól.

A reggeli újságtól,

az esti régiségtől,

s mindentől, mi közte van.

Ami

Ami jó, az jó.

Néhány halandó

verejtékéből

eszkábált hajó,

mi a vízbe dől.

Ami rút, az rút.

Egy aprócska kút

csak a viszolygás,

vizén mélabút

ringat a sodrás.

Ami fáj, az fáj.

Ezernyi halál

értelme a lét:

üres asztalnál

ételmaradék.

Ami szent, az szent.

Érzem idebent,

ahogy mocorog.

Semmit sem jelent,

mégis szent dolog.

Ami volt, az volt.

Vonaglott a hold,

és csepp lámpásom

csillagfényt dalolt

a láthatáron.

Ami szív, az szív.

Könnyekből masszív

falakat állít,

bősz harcokat vív,

szerelmet ámít.

Aki vagy, az vagy.

Banán

Egy majom felmászik

a fára, hogy búcsút

vegyen a napfénytől.

Szájában szétmálik

a banán, a lét rút

viskóként összedől.

A majom szereti

hallgatni, ahogy a

csend suttog hajnalban.

Állatként mennyei

gyönyör a kaloda,

mert felfoghatatlan.