Daneel blogja
KritikaVide - Ahol most állok
Vide
Ma senki hisz, plakátokon
ténfereg pár üres mondat.
Reklámpénztől víg arcokat
sugároz az adótorony.
Betűk. Azok ott csak betűk.
Nem akarnak jobb világot.
A plakáton megsárgállott
a létközöny keltette nyűg.
Senki szaval semmi verset,
és gyönyörű, mert úgy üres,
hogy modern giccs fedi ügyes
közhellyel a közhelyeket.
Esik - Ahol most állok
Esik
Csipp-csepp, felhőt zokog a fátylas víztömeg;
csipp-csepp, a tócsa halk sóhajjá tapossa
az emberi szívet. Ma nem jött a posta,
nincs levél, nincs ihlet, csak múltam őrzöm meg.
Ami még megmaradt. Egy régész majd feltár,
de csak a csont lesz ott, egy élettelen bot,
díszlet a filmekhez; csakis a csont lesz ott,
és foszló ketrecem fel sem ismerem már.
Csipp-csepp, kisebb a világ, ha felismerik,
azért hordja azt a vallásos álarcot.
Meztelen a király!, és dühtől zaklatott
vonásait a porban szentnek nevezik.
Csipp-csepp, belefér az élet egy pohárba;
tengernek nevezik, tizenkét korty pedig.
Csipp-csepp, vigyázz, mert az életed megtelik,
és zamatát irigyen nézi egy árva.
Száz. Ezer. Az éhség nagy úr, és megtalál.
Jó napot kíván, halkan motyog valamit,
csipp-csepp, a szivárvány szeretve megvakít,
hogy ne láthasd az éhezést, ha jóllaktál.
Csipp-csepp,
csipp-csepp.
Orkán - Hazamenni
Orkán
A vihar elsodor, ketrecszín betonból
kalibrált tükörkép az ember-törmelék.
Életnek túl komor, halálnak disznóól
ez a kép; vigaszképp csak a hit tüze ég.
Csendes éj, orkánod letepert, lerántott
emberi talpamról; emberi magzat szól,
és tépi rabláncod. Embertestbe mártott
bűnlelkem agyagból váj reményt valahol.
Egy agyaggalambot, mű békegalambot,
amit te lelőhetsz, amit te megölhetsz,
s mit dühöd meghagyott, az jelként marad ott,
jel, mit le nem dönthetsz, jel, ami fennkölt lesz!
Mondd, vihar, merre mész? Az ember tettrekész,
űzheted ezerszer, nyomorban is ember.
A dühvel mire mész? Százezer emberkéz
építi újra fel, mit haragod elnyel.