Daneel blogja

Éjfél

Valaki követ dobott a földre,
és elrepültek az ijedt fecskék.
Szálltak a percben, és szállt örökre
a horizonton izzó emberség.

Nem akarta a földet tapodni,
hát csillaggá lett a mennyországban.
Szálltak a fecskék, és léghajónyi
testük káprázatként rakoncátlan.

Valaki követ dobott a földre,
placcs-placcs: csobogtak a lágykék kövek.
Hegyomlás gyászból, tócsává törte
az út porát egy szívben vérző seb.

Neked

Csak te vagy itt s a hamvaid,
a sírba vitt, bölcs szavaid.
Csak te vagy itt, meghallak itt,
s hallgatlak itt, hiszen van mit.

Megérkeztél, bár elmentél.
Megfékeztél és szerettél.
Eljött a tél, bömbölt a szél,
emlék lettél és elvesztél.

Beszélsz hozzám, száz hangfoszlány
simít orcán. Beszélsz hozzám.
Én tétován kinyitom szám,
becsukom szám: te szólsz hozzám.

Már nem hagysz el, ölelsz, ha kell.
Szívem hangszer: nagy dobra ver.
Ha szél kap fel, ha menni kell,
te rám nézel, és nem hagysz el.