Daneel blogja

Homokóra

Ha elkezdődött, akkor véget ér.

Elsorvad a kéz, kifogy a tinta.

Penésszé zöldül a falat kenyér,

butává vénül a csalafinta.

Felszáll a madár, tolla felhő lesz.

Csőréből csepeg le a szivárvány.

Egy nap földet ér, mély levegőt vesz,

s utódját lesi a szelek szárnyán.

Felsír a pöttöm, pityereg az agg.

Felnőni nagy nyűg, elmúlni nagyobb.

Lassan folyammá dagad a patak,

s vízcseppek benne a pillanatok.

Barlangrajzok

Ifjú, öreg. Fiatal, vén.

Sorsát űző, aprócska lény.

Cammog, üget. Sosem pihen.

Okot keres a semmiben.

Tüzet csihol. Vak a fényre.

Teremtő-e? Teremtmény-e?

Lobog a tűz, mégis fázik.

Holdként bujkál napnyugtáig.

Pantomim a néma élet.

Elmutogat hetven évet.

Öreg, ifjú. Vén, fiatal.

A sors néma. Nem vigasztal.

Nyelvek, hangok

A szó lasszó: hurokba zár

egy ötletet, meg is fojtja.

Blablát dörmög a nyelvtanár,

s a hang némán eliszkolna.

Nincsen nyelvem, eszmém van csak.

Gyönyörűszép, nem emberi.

Bizonyságot hogyan adjak?

Eszmém a szó felnégyeli.

A pillangó és a gomb

A hernyóból báb lesz,

a bábból pillangó.

A mennybe pillantó.

Ősöreg szabály ez.

Valaki megnyom egy

gombot a toronyban.

Én tudom, gomb voltam.

Piros, akár a meggy.

Megnyomnak egy gombot,

így kezdődik minden.

Gomb nélkül báb sincsen.

Csók sincsen. Elfogyott.

Ötlet volt csak reggel,

parancs lett belőle.

Mentek is előre -

sajgó érzelmekkel.

"Gyűlöllek, pillangó!

Lelőlek, ha látlak."

Vadul kiabáltak.

Nem düh volt ez: jajszó.

Hét főbűn. Hétalvó

a polgár: vétkezik.

Fizetik péntekig.

Nem élet ez: jajszó.

Megnyomnak egy gombot

az ember szívében.

Gombom az ismérvem.

Nem akarok gondot.

A hernyóból báb lesz,

s pillangó lesz a báb.

Létezett legalább.

Repül majd. Mentsvár lesz.

Veritas

Vannak a szavak,

és van a tett is.

A tettek nélkül

minden szó semmis.

Mocorog a száj,

de a kéz pihen.

A szó igazát

csak tettként hiszem.