Daneel blogja

Magic

Life is magic.

Enigmatic

and yet simple.

We are but bones,

skeletal pawns

in this riddle.

We breed to fight

until the light

touches our graves.

Life is an isle,

an earthly smile

amidst blue waves.

Szilánkok

Aki nagyot esik, az magasra mászott.

Egy percig, semeddig leste a világot,

a szomjas föld pedig visszakacsintott rá.

Aki nagyot esik, az nem élhet soká.

Magas az ég.

Belakta rég

néhány halott,

kiknek a vég

megadatott.

Magas az ég.

Alatta ég

a mi poklunk.

Tönkretették.

Hozzászoktunk.

Jobb lábbal balra, bal lábbal jobbra,

így akarunk eljutni sehova.

Néha elesünk arccal előre,

de azért bizakodunk előtte.

Puff! Reccs! Bamm!

Elcsúsztam.

Bamm! Puff! Reccs!

Egy bokszmeccs:

Egy bokszmeccs az élet,

önmagad vered meg.

Két sarok, két véglet,

őrjöngő emberek,

akik vért akarnak.

Szánalmas sorsukból

kiút lett a harag.

Eljöttek hát újból.

Eljöttek hát újra.

Az élet csak furcsa

álmokból szőtt mese.

A kínok hitvese.

Látom őket ismét,

szájukból a misét

halott bűz szennyezi.

Jó lenne elmenni.

Menni. Lábon.

Az életünk

csak egy lábnyom.

Eltévedtünk.

Azt kívánom,

hogy elszálljon

angyalszárnyon.

Taposunk. Taposnak.

Az élet lábnyom csak.

(Az eső csepereg.)

Elfújják a szelek.

Por marad, sár marad.

Hajnalban szél lettél,

és elfújtad magad;

betemet majd az éj.

Átölel a holdfény.

Rajtad táncolok én,

hogy lábnyom lehessek.

Remélem, nem vetsz meg.

Aki nagyot esik, az magasra mászott.

Megölték a lelkét, és ő lett a vádlott.

Magasra mászott ő, hogy elrejtőzhessen;

a föld rákacsintott: elnyelte egy verem.

Szomjas a föld.

Homokot tölt

poharába

egy tengerzöld

szemű lányka.

Földet iszik,

kavicsot sír.

Szeme mindig

fénylő zafír.

Párlat

Nem tudom. Ember vagyok.

Az utam kősírba fog

vezetni, nincs megálló.

Vonatfütty csak a zárszó.

Nem tudom. Sötét a táj.

Bolyongj, hogy hazatalálj!

Nincs térkép, rajzolnod kell,

közben majd honvágy fog el.

Egy nap majd térkép leszel,

vándorok szemében jel.

Követnek, s te követed

a guruló köveket,

mik egy nap heggyé nőnek.

Nem tudom. Csendet öljek,

hogy hanggá legyen sorsom?

Felsikít az esőcsepp,

de a lét nem ettől szebb.

Hanem a szivárványtól.

Hanem a megnyugvástól.

A reggeli újságtól,

az esti régiségtől,

s mindentől, mi közte van.

Ami

Ami jó, az jó.

Néhány halandó

verejtékéből

eszkábált hajó,

mi a vízbe dől.

Ami rút, az rút.

Egy aprócska kút

csak a viszolygás,

vizén mélabút

ringat a sodrás.

Ami fáj, az fáj.

Ezernyi halál

értelme a lét:

üres asztalnál

ételmaradék.

Ami szent, az szent.

Érzem idebent,

ahogy mocorog.

Semmit sem jelent,

mégis szent dolog.

Ami volt, az volt.

Vonaglott a hold,

és csepp lámpásom

csillagfényt dalolt

a láthatáron.

Ami szív, az szív.

Könnyekből masszív

falakat állít,

bősz harcokat vív,

szerelmet ámít.

Aki vagy, az vagy.

Banán

Egy majom felmászik

a fára, hogy búcsút

vegyen a napfénytől.

Szájában szétmálik

a banán, a lét rút

viskóként összedől.

A majom szereti

hallgatni, ahogy a

csend suttog hajnalban.

Állatként mennyei

gyönyör a kaloda,

mert felfoghatatlan.