Daneel blogja

A szakadék

Ha túl mélyre nézel,

és feléred ésszel,

akkor már nincs kiút.

Szuszog minden szurdok,

s a szél szárnyán undok

képzet szül kisfiút.

Megtanítod neki,

hogy embernek lenni

mártírszívvel oly jó.

Hogy a szentbeszédben

rossz vicc csak az Éden

és az ecce homo.

Májaddal eteted,

közben a szeretet

szakácskönyvvé satnyul.

Ha túl mélyre nézel,

a mély is elképzel

társának legalul.

Te

Tökéletlen vagy. Halhatatlan vagy.

A tükörben torz ajkad lekonyul.

Megcsípte arcod ősz végén a fagy,

de nem zavart ez. Tűrted jámborul.

Elfogadtad már, hogy csúnya maradsz.

Pórusaidon árvák szipognak.

Mesélsz hát nekik: három kismalac

teremt írót a szilmariloknak.

Sminkkel takarod az élet gennyét.

Bohóccá satnyulsz. Ki is nevetnek.

Félnél odaát. Kies a nemlét,

s mocskos lelked nem való szellemnek.

Mi legyen hát? Mondd! Te vagy az Isten!

Én csak sejt vagyok. Sejtelmes sejted.

Bacillus emészt, és cigicsikkem

amott imádra füstös felelet.

Gondolatok

Megesik, hogy pihensz,

az eső meg esik.

Tócsákról álmodva

ócsárol reggelig.

Az árok megtelik,

légszomj a halálok.

Oxigén kell nekünk -

tanítják tanárok.

Nitrogén és ózon:

az eget fotózom.

Androgün embergén

kéklik a fotómon.

Megfullad a fiad,

elüti egy Fiat.

A szittya napszítta

arckönnye megszikkad.

Nehéz ez. Minden nap

egy horgony jelképez.

Süllyedek a nyelvbe:

rag tanít, jel képez.

Egyetem, begyedem,

limlom a diploma.

Ifjonti naplopás

borgőzös indoka.

"Egy nap majd nagy leszek!

Felnőtt nem, nagy gyerek."

Rég meghalt vágyaktól

hánynak az alkeszek.

"Na majd a Mariska,

a Máté, a Klára!"

Gyerekek nőnek fel

az álmok kárára.

Nem az én keresztem.

Nem kell a kereszt sem.

A hitem tengerén

gyaurként eveztem.

Vállamra verebek

kakiltak. Vállalom.

Az álmom egy szent cél

lánca az államon.

Megesik, hogy páran

a jövőt meglesik.

Nem lesznek boldogok,

de mégis megteszik.

Egykéthá

Első feladat:

becsüld meg magad!

Van benned érték.

Ha szét is tépték,

a száz darabot

összeragasztod.

Második lecke:

ne menj semerre,

ha még nincs utad!

Áss alagutat

a vágyad felé,

s tedd végzeteddé!

És a harmadik:

sosem adatik

meg a menny nekünk.

Emberek lettünk,

nem holmi klisék.

Mégis semmiség

a mosoly.

Óda a Korszellemhez

Áááá, áááá....

Áá?! Ááá ááá?

Áááá. Áá. Áá.

Áá... Ááá ááá?!

Áá! Áá! Áá áá.

Ááá? Áá ááá?!

ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!