Animanongrata_ blogja

Bámulni jó a fényt s vakít a végtelen,
utána nem látok sárga lesz szép színem,
foltokkal foltokon, megette a szemem.
idő még letisztul, fény nevet énvelem.
 
Persze, hogy kacag tán fázósan víg mezőn,
majd szétszór és lepuffan, téglaszín térkövön,
hallom ám szívemet, visszhangban tükrözőn,
fény útját átszelem, futtatom körömön.
 
Sokáig nem marad, elfutna, elszökne,
szikrázik sok színre, szabadon éledne,
fény lábát nem lehet sehová lekötni,
szeretnéd tartani, kezeddel ölelni.