Animanongrata_ blogja

Ablakon szórnak szét a percek,

fénybomlás vajúdó hiten

szülve estet ágyra kennek,

két böröndben életem pihen.

Egyikben jó szavak vannak,

masikban nagy halomra tettek,

alhatok, ott álmokat se adnak

hol riadok, talán megvetnek..

Időtlen síkra szemmel írok

mert mégis napból-égbe nézek,

hol messzeség egyéni birtok

s percek meg nem szűnni kérnek.

..megint csak felkelek,

mint Majna tükre hangtalan

pár óra pára felszínen,

hol ködök fátyla parttalan

élni, nem merülni szántak.

Folyón sodró a végtelen,

s kinyílt a reggelnek szája..