Animanongrata_ blogja

Személyes
Animanongrata_•  2022. július 19. 21:41

Messze aztán távol

Majd elmúlik, mi nem volt,

egyszer minden elhamvad,

nem néz szét a szemben,

bársonnyal szórt napban.


Nem felel szavakra,

színes pillangóhad,

nem hullik be ölbe,

mit csak tőlük kaphatsz.


Nem harap a nyakba,

csillag köd hulláson,

nem terem madárka,

Messze, rómás parton.

Animanongrata_•  2022. július 6. 08:39

Fénybe húzott bánatok

Már nem kell folyvást az alkonyt szaladnom,

jól bírom ülve, viselni egymagam,

hiába, sós nedvvel papírt itatnom, 

betűkkel hívnak a fennakadt szavak.


Már nem kell folyton a falat keresnem,

egyenes vállal, ritkán kapaszkodom,

hasztalan burkoltam sötétbe lelkem,

mosoly költi el, elhagyott bánatom.


Már látom, kezdem érteni a szépet,

szürke felhő bújtat, rózsás keretet,

már nem tudok viszályt ölelni resten,

színbe húz a szó, száll, hűvös reggelen.

Animanongrata_•  2022. július 4. 06:07

Makacs ragacs

Bárhová nyúlok, már mindenhol ragad

vegyszer sem segít, dől, a makacs ragacs,

lassan átszivárgott a színes falakon,

Padlásról lefolyva, érzem a nyakamon.


Csorog, cseppen, csurran rám rendületlen,

mindegy a semmi, tanulj! Megvan, minden!

Apró repedések százait tépkedte,

lassan patakokban, ömlik rám a beste.


Ki az ki gátként útját állni képes?

Ki nem ragad bele, s szárny szegetten verdes?

Ki talál zöld patak partján is hangokat?

Ki tud visszahozni elmúlt tegnapokat? 

Animanongrata_•  2022. június 25. 12:14

Távolság szakad

Ma végre itt leszel, távolságunk szakad,

lassan jövök feléd, elnézem arcodat.

Szemedben gyúl a fény, vagy hideget mutat?

Hallgatom, hová hint, elhulló hangokat.


Sokfélén elképzelt a viszont pillanat,

nem tudni mit terem, magányod mit mutat..

Rég látott kincsre vár és mohón csillogó?

Megnyugszom végre, mert kevés lesz ott a szó.


Azt kérded miért vagyunk, hús a húsomon?

Miért zár egymáshoz, szűk idő szoroson?

Miért zakatol lelkünk bőrünknél távolabb?

Nem tudom, tán test önt lelket, így lesz boldogabb.

Animanongrata_•  2022. június 18. 07:49

Levendulás hamuágy

Amikor elmegyek, hamuvá kell válnom,

levendula ágyon, lelem örök álmom,

oda szórjatok szét, annak a tövében,

északról-délre, ördög hord serényen,

sárkányként süvítve, ordas szelek hátán,

hangtalan okádja, forrón el a párám,

végtelen az égen, tűzből ködre fest le,

mosolyogni fogok, nézz a fellegekre.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom