Animanongrata_ blogja

Személyes
Animanongrata_•  2022. november 18. 05:45

Féltelek

Tudom ez milyen, mikor a szív az úr,

kullogó ész keres, fekete földbe túr,

monoton ássa ki fakadó magjait,

kutatja, neveli dúsuló zöldjeit.


Tudom leányom, milyen, ha menni kell,

anyádnak inteni, neked meg futni el,

hiába szorítlak, szemeim bűvkörén,

szívemnek hangja hunyt, halkuló csacska fény.


Tudom, már hív a szó, mégis úgy féltelek,

némelyik döntés egy életre tönkretesz,

keveset adhattam, mindig csak ez forog,

szívemnek partjain lehulló tegnapok.


Érezd, én neked mindig is itt leszek,

elsodort a szíved, hiába féltelek,

messziről takarlak, hajamnak fodrain,

fénykörbe foglallak szívemnek hangjain.

Animanongrata_•  2022. november 9. 20:25

Apám

Nekem csak egy apám volt,

legtöbbször dolgozott,

hátára vett füst kabátot,

körötte keserű lég lakott.

 

Nekem csak egy apám volt,

vékony ajkán dacosan dalolt,

nem látott sok jó barátot,

anyám kezében kóborolt.

 

Nekem csak egy apám volt,

még van is, bár nem keres,

levette már a füst kabátot,

néha napján, sosem szeret.


Nekem csak egy apám van, 

tán mégis számolhat velem,

lehet titokban rám gondol,

azt is, bús magányban éli meg..

 

Animanongrata_•  2022. november 7. 18:51

Szétkent

Nem tudom ki vezet, olykor haza,

fényszórók szétkent csíkjain,

sosem lett soksávos sóhaja,

rendhagyó égen, ég a kék, a szín.


Róka bélyegek, elszürkült beton,

túl, hitetlen, elhullott folt napon,

nem tudom ma, mit is láttam én,

üvöltő hold volt, tán farkasok kezén.

Animanongrata_•  2022. szeptember 7. 18:55

Lila dobozom

Lenne egy dobozom, lilára festeném,

ami rossz volt aznap este beletenném,

aztán jól bezárnám, nem akarnám látni,

szeretnék szívből, boldogan kacagni.


Mikor tele lenne, feladnám a postán,

kitalált címmel, messzi, túl Alaszkán,

minden nap reggel, csak a jóra, szépre,

Jó esélyekkel, sötétlia ködbe.


El tudnám hinni, akkor minden szép lesz,

ez a nap, mi sorba, velünk kivételt tesz.

Animanongrata_•  2022. szeptember 7. 18:03

A rét

Sóvárogva áll a tisztás, rohanni lankás dombja kér,

tüdőmnek oxigén az élet, folyton tiszta, arra él.

szemem aranysárga fényben, vedel pasztell színeket,

lábam feszül, megmelegszik, engedelmes gépezet.


Vigyél engem innen messze, keress igaz színeket.

Avart, lombot és eget, mindegy, csak színek kellenek!

Sárga tölgyeserdőn indul, szökkenve riadt őzikék,

balra élénk zöld a szántás, tanyán foltos ügetés.


Szürke kockacukrot horkant, utunk lassan célhoz ér,

már csak futni kell a dombra, s végre kinyílik a TÉR.

Lelkem nyugovóra térhet, közben üvölthet a rock,

gitár szó, szikrázó fények, arcom piros, mosolyog.


Alkony bája simogatja, ami bántott itthagyod,

mikor innen hazatérek, fáradt, izgága vagyok.

S az emléke a rétnek, holnap újra odahajt,

megint beállok a fénybe, ott a rétem fogva tart.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom