Animanongrata_ blogja

Benne kéne bízni

Döbrögi markán nőtt

vastag bért feledni.

Ludas Matyivá lőn

vajh ki pallérozta?

Igazságos szót sző

megindult az ajka.

Mögötte egy sor jő

kend markán sit..tartja,

bal kardján a jövőd

jobba kapott..rajta.

Elszökött előlem a fény, elvitte ellopott napom,

utat szabott a reggel, hogy sómat élénken nyalhatom,

bárgyú átkok erősítenek, hit nyomát sem hallgatom, 

fájjon hát a semmi, szádon tollpihe, figyu pottyanok.

Mozaik lapok 

színes képeket adnak 
mégis üresek

kislányként hajtom létem 

hinta az élet

Tücsök ciripel 

csendet tisztítva roszog

nyugalmat szaval

Ahogy elterül 

tájon a füst szétoszlik 

lassan fojt szorít

Sárga fény szalad 

szűrve falevélen át 

Pantomim világ 

Zöldet sárgával 

ma tájképekre nyaltak 

remek arányban

meg nem élt zöld betűkkel 

kovácsolt hitek

Arányos szavak 

esőszaggal érkeznek 

cseperegjetek

Rikító szirmok 

elszálló buzogánya 

jövőt teremt

Lepkét csodálni 

színeit szem tükrére 

festeni derű.

Szivárványt feszít 

kékre, szépen zöld rétre, 

színorgia kél

Labon a körmök.

vöröslő fényes gyöngyök,

csillámcsók lopók.

Örülök neked,

jó ember boldogsága,

hajnalfény hozó.

Levegőm lettél,

mélyen belélegezlek,

az időm kifúj.

Napra fordulok,

melegen érint csacsog,

fénybe slukkolok.

Rattan kosárnyi,

szó üresen szétfoszló,

tettek beszélnek.

Háromra lépni 

ott szárnyakat remélni 

szakadék helyzet

Tékozló szavak 

üres magokat vetnek 

terméketlen föld

Semmi sem biztos 

semmit sem birtokolunk 

minden eltűnhet

Emberek tesznek 

hittel meggyőződéssel 

hajtanak falnak

Fiam tavaszon,

megiszogat ravaszon,

Panaché panasz.

Petárda robban 

szívünk elfut, gyors trappban 

drága kiskutyám

Írás szerető 

papírral csavargyáros

fura mánia 

Játékos hangom 

kuszálva odaadom 

hiábavaló

Gyűlölet cseppen

plafonról lógva csorog 

vödröm telt piros

Szavakkal borít 

ki tetteket fojtogat 

fullasztó utak

Gőgöd eltörött 

ezer szilánkra esett 

fura kirakós

Elmálló esték 

szendergő ősi vágyak 

szódát adjatok