Animanongrata_ blogja

Olyan vagyok, mint az anyám,

ki bajban van felkarolom,

porcukor masé a szívem,

ha kedves vagy rád olvadok.

Olyan vagyok, mint az apám,

mérlegen állnak napjaim,

egyre csak magamba nézek,

magányba zárom kincseim.

Olyan vagyok mint a kutyám,

csontokhoz is ragaszkodom,

húzlak, emberbe szagolok,

fűbe, szeretetbe kapok.

Jól megvagyunk azt elhiszem,

majd kitaláljuk, hogy igen,

emlékeket eszünk igen,

őrizzünk kicsit kedvesem.

Vad fruttik: Kitaláltál azt hiszem ihlette

2022-04-03

Le lehet hullani szelídség vermébe?
Mikor csontok is vaj puhán esnek le?
Nem koppan, huppan, hangtalan az alja,
elmerülni végtelen balzsam harmatban.

Fegyelmezett póker arc, álarc alatt,
tán művészet edzette kötél idegek,
éhes szemekre ragasztott kíséretek,
dúdolnak halkan, kevésbé szelídet.
 
Kutatni az egészben, elmerülni kincs,
beszippant a hangszín és már semmi sincs,
szívom magamba az egész lényeget,
hallgatom a színt, végtelen szépségeket.

Eperbe forgatott hófehér hab, cukor,

szemedben lágyuló olvadó jó vagyok,

elkapom fényedet, ráöntöm édesre,

felhúzom színedet, bársonyos bőrömre.

Szemedben hang a fény, zenével ámító,

pengetőd lelkemen, gitárral varázsló,

szétszedem hangjaid kicsiny kis részekre,

magamra engedem, hasson a lélekre.

Törpe kis hangokkal indít az eleje,

lassan ül, andalít, kedvesen szeretve,   

megváltást találva, feltör a szívembe,

ritmusa végig ér s újra lesz szerepe.

Eléggé éhezem, szavaid harapva,

ízlik mint frissen sült tepertő illata,

nézem a torkodat, érzem a bőrödet,

hamvadó esti fény szedi el fényedet.