Agi63 blogja

Csupaszon, fedetlenül álltam előtted,
belém néztél, nem volt hordaléka tükrömnek,
tisztán, leplezetlenül feszült mélységem,
kővel dobáltad, mocsokkal megtörted,
most zavaros hullámok hánynak fel belőlem.

Belépett az emlék a szobámba,
míg ültem kicsit a magányban,
milyen fura, megtöltötte a csendet,
gyermekhangok nekem csicseregtek.

Mintha újra átéletné velem,
még az apró és serdülő gyermekeimet,
mikor szanaszét hevert a baba,
vagy éppen egy autó vijjogó hangja.

Hangzavar volt, vita és kacagás,
időnként mentem volna feléjük,
olyan élethű volt a hatás,
mégis ültem, nem mozdított a látomás,

Olyan rég volt....vagy még sem?
Most itt egy gyermek, gyermekem kezében,
és én újra átélhetem ifjú anyaságom,
mikor még tőlem függött fiam és leányom.

Jó, nagyon jó érzés ez az emlék,
kérem is, hogy maradjon még
itt velem, most és míg élek,
megszépíti a még hátralévő létem!
Pécsi Ágnes 2016.10.05.

Anyu a Rémusz bácsiból olvass fel nekem?
Nem, Csenger én a Hamupipőkét szeretem.
Eszter, én azt már annyira unom!
Mit unsz rajta, hiszen csak minden másnap hallgatod?
Persze, mindig csak nektek lehet igazatok,
Engem a legkisebbet még meg sem hallgatok!

A kis hugica duzzogva, kezét az arcába temeti,
Szüppög egyet-kettőt és mint máskor is a csatát ő nyeri.
Nővére és bátya megadja magát, és Emesét kérdezik:
Na jó, mond, Te mit hallgatnál?
És ekkor megnyílik az apróság, mint a rózsa,
Mondja, csak sorolja se, vége se hossza.

Anyu azt meséld el nekem:
Hogy is volt akkor, amikor Eszter megszületett.
Aztán, vagy ezt előbb, nem is tudom,
Azt is tudni akarom, milyen volt Csenger olyan picin,
mint amilyen most, én vagyok?
Anyu meggondoltam magam,
Inkább kezd onnan, amikor tőlem lett kicsi a hasad.

Na most megtörik a két testvér hallgatása,
Kacagnak a csöppség mondatának, utolsó négy szavára.
Már nevetnek mind a négyen, harsog a kicsiny szoba,
Majd összeölelkeznek és elkezdi a mesét az édesanya.

Már csendben figyel mind a három gyermek,
Tudják, hogy mind amit kértek egy csokorban meglesz.
Az anya csak mesél vége mintha soha sem lenne,
És Ő boldog, mert az övé a legszebb igaz mese,
A három, mindennél csodálatosabb kicsiny gyermeke!
Pécsi Áhnes

Nem vagyok világi dáma,

Igazság

Szélen sarkított,
mélységében kétséges,
hosszában rövid

Falak

Nyissál ablakot
felhúzott falaidon,
fuss rabságodból!

Megadás

Fuvallat jár át,
és én kitárom magam,
mélyből lélegzem.

Csalódás

Adni akartam
magamat pőrén neked,
így maradtam egy!

Álom

Ezüstöt zokog
hajnalnak ébredése
ködben könnyezik.

Akarat

Nézed az eget,
vágyod a csodát jönni,
hiszen benned él!

Alázat

Úgy tedd meg másért,
mintha magadért tennéd,
alázattal élj!

Türelem

Időt ha adsz,
türelmetlenséged nem
bántja meg jövőd.

Eredő

Ősz lehullatja
emlékeit, mint kezdet,
tavasznak jövő!

Okulás

Emlékezet óv
ha felismered hibád,
okítja élted

Vágyam

Fényben szeretek,
sötétben elepedek
féltve ölelek!

Gyerekeim

Három gyermekem,
pezsdíti még életem,
nekem szerelem!

Életem

Magamat élem
hol lágyan, hol keményen,
keresve létem!
Pécsi Ágnes 2018.