Agi63 blogja

Haza
Agi63•  2020. április 25. 17:29

A magyar

 

Van még bennünk forrongás?
Mondják: sírva mulatunk!
Kikönnyezzük ami fáj,
aztán újra és újra "láncot hordunk"!

Meddig tűrünk, meddig bírjuk,
szétszórt minket a múlt,
lám a jelenünk, na meg jövő utunk,
tovább forgácsol szerte-szét!

Mi kell még nekünk, hány kereszt,
"vidd, vidd ezt mérték rád",
lehetsz büszke, lehetsz elesett,
volt, van..lesz-e még magyar hazánk?

A szív még megmaradt,
még akkor is, ha sajog,
félelem ad rá bilincset...
ismétli magát a múlt?

Ó te büszke Magyar,
határon innen, és határon túl,
annyi vér, kín, gyalázat,
s most testvér is gyűlölni tanul..

Látom apám szellemét,
mellette tündöklik anyám....
átadott lángjukat élesztem,
mert menni kell, élni kell tovább!
Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. február 21. 05:41

A magyar


Van még bennünk forrongás?

Mondják: sírva mulatunk!
Kikönnyezzük ami fáj,
aztán újra és újra "láncot hordunk"!

Meddig tűrünk, meddig bírjuk,
szétszórt minket a múlt,
lám a jelenünk, na meg jövő utunk,
tovább forgácsol szerte-szét!

Mi kell még nekünk, hány kereszt,
"vidd, vidd ezt mérték rád",
lehetsz büszke, lehetsz elesett,
volt, van..lesz-e még magyar hazánk?

A szív még megmaradt,
még akkor is, ha sajog,
kebel határ mögött,
hív, kezet nyújt, dobog,dobog..,

Magyar vagyok! Büszke Magyar!
határon innen, és határon túl,
annyi vér, kín, gyalázat,
mégis nemzetem él, szívemben gyúl...

..gyúl a láng, benne látom apám szellemét,
mellette tündöklik anyám....
viszem és átadom a lángot,
mert menni kell, élni kell tovább!

Pécsi Ágnes






Agi63•  2020. február 5. 04:52

Tarisznyám az életem...

Van,hogy úgy érzem mennem kell,

el kell mennem! 

Itt hagyva mindent-mindent vissza se nézve,

nem emlékezve se a rosszra, se a szépre,

letenni, sarokba vetni a tarisznyát,

tudva másnak úgy sem kell, hiszen nem illik rá,

s van, amikor már csak félvállamon cipelem,

éppen csak egy mozdulat lenne,

hogy már a hátamon se legyen,

de nem teszem, mert meg nem tehetem,

hiszen az enyém, 

benne van már amiből lettem,

amilyenné váltam,

hitem, lelkem a szívem,

az életem!

Pécsi Ágnes 2015. 03.

Agi63•  2020. február 1. 08:31

Haza

"Arany" apa,
szavad hallva,
szakad haza
halva!

Szana havazva,
akarva hagytad,
agyakat sz@rba
kavarva!

Pattan szana,
aztapaszta,
abrakra akadva
nagyja!

Haza,haza,
ravasz apa!
Szava aljas
hanta!

"Arany" apa,
dagad-dagad,
aszalt haza
apad!

Madzag szakad!
Van akarat?
Csak akad,
akad!
Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. január 31. 04:57

Akkor még...

...hittünk magunkban,
mi, mi majd véghez visszük,
nem lesz ki megállítsa
szabadelvű, egyenlő értékeink!

Ej, az a forrongó szívünk,
igazságtalanságra nagyot ütött,
még a szót sem sajnáltuk,
félelem lakatot ránk nem kötött!

Nem volt hosszú életű lángunk,
még ha bennünk át, borzongás futott,
sok pofont, sok gyalázatot láttunk,
meg kaptunk bőven mi is.

Érthetetlen értékek győznek,
hol van maga a tudás,
elismerés bájolgó csörtetőt éri,
nem számít hány emberen tapos át!

Mondjátok meg hova jutunk?
Értékeink lapos útra tértek,
Mit számít már kitől mit tanulunk,
megbecsülés simulót érnek!

Nem számít maga az ember,
hiszen származásé, pénzé,
bratyizásé ,hatalomé a jövő,
tudás veszély, tűzhöz nem engedhető!

Szabadelvű, egyenlő? Ugyan!
Mind ezt úgy értelmezik,
törvény dönt, mi az érték, igaz?
Uralkodó hite az isteni!

Eljutottunk, vagy ismételünk,
oly mindegy, de benne vagyunk,
ember maga nem érték,
tudás meg félelemmel csendesedik!
Pécsi Ágnes 2018.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom