Agi63 blogja

Történelem
Agi63•  2021. február 12. 05:31

Akkor még...

...hittünk magunkban,

mi, mi majd véghez visszük,

nem lesz ki megállítsa

szabadelvű, egyenlő értékeink!


Ej, az a forrongó szívünk,

igazságtalanságra nagyot ütött,

még a szót sem sajnáltuk,

félelem lakatot ránk nem kötött!


Nem volt hosszú életű lángunk,

még ha bennünk át, borzongás futott,

sok pofont, sok gyalázatot láttunk,

meg kaptunk bőven mi is.


Érthetetlen értékek győznek,

hol van maga a tudás,

elismerés bájolgó csörtetőt éri,

nem számít hány emberen tapos át!


Mondjátok meg hova jutunk?

Értékeink lapos útra tértek,

Mit számít már kitől mit tanulunk,

megbecsülés simulót érnek!


Nem számít maga az ember,

hiszen származásé, pénzé,

bratyizásé ,hatalomé a jövő,

tudás veszély, tűzhöz nem engedhető!


Szabadelvű, egyenlő? Ugyan!

Mind ezt úgy értelmezik,

törvény dönt, mi az érték, igaz?

Uralkodó hite az isteni!


Eljutottunk, vagy ismételünk,

oly mindegy, de benne vagyunk,

ember maga nem érték,

tudás meg félelemmel csendesedik!

2018.

Agi63•  2021. február 11. 07:28

A magyar...

Van még bennünk forrongás?

Mondják: sírva vigadunk! 

Kikönnyezzük ami fáj,

aztán újra és újra "láncot hordunk"!


Meddig tűrünk, meddig bírjuk,

szétszórt minket a múlt,

lám a jelenünk, na meg jövő utunk,

tovább forgácsol szerte-szét!


Mi kell még nekünk, hány kereszt,

"vidd, vidd ezt mérték rád",

lehetsz büszke, lehetsz elesett,

volt, van..lesz-e még magyar hazánk?


A szív még megmaradt,

még akkor is, ha sajog,

félelem ad rá bilincset...

ismétli magát a múlt?


Ó te büszke Magyar,

határon innen, és határon túl,

annyi vér, kín, gyalázat,

s most testvér is gyűlölni tanul..


Látom apám szellemét,

mellette tündöklik anyám....

átadott lángjukat élesztem,

mert menni kell, élni kell tovább!

Agi63•  2021. február 2. 06:19

Te vagy....




Hős voltál-e, vagy áruló?

Vagy csak egy a sok közül,

akinek egyik érdem sem jutott?

Ki voltál? Senki nem kutatja,

csendben elporlad, nincs,

nem is volt emléked a sorokban.

Nincs neved, nincs is, nem is lehet,

mert minden egyes korban

úgy neveznek: tömeg.




De abban a tömegben

ember voltál, vagy és leszel,

egy hit, egy nép, egy nemzet!

A Te erőddel edzik a hősöket,

vagy a te nevedet tagadják meg

az árulók, akiknek a vértje dicstelen.

Igen, Te vagy az a sok ezer, a tömeg,

akiből a hősök, igen és az árulók születnek.




Mégis szikra vagy, oly gyakran,

mely, ha lángra is kap, elalszik, oly halkan.

Magára hagyod a gyermeked,

elvérzik, mert elvetted tőle a hited!

Az áruló sarjad, mint a korcs,

aki tudatlanul, vagy éppen tudatosan béna,

mankót, esélyt kap "szegény",

hogy nevét majd tisztára mossa?!

Agi63•  2020. november 25. 06:06

Gulág és az 58. § áldozatainak emlékére


Túlélted?
Csak azt hitted!
Hazajöttél?
Máris visznek!

Minek jöttél, s honnan?
Mit akarsz itt, mondjad!
Hova tartasz, mit hagysz itt,
kid kivel bratyizik?

Melyik oldal, s melyik nem?
Az miért igen, az miért nem!
Bibliázol vagy tisztelegsz,
kit takarsz, és kit nem?

Súgsz vagy sírsz,
talpad vesszőn siklik,
"betörsz, kutya, most ugass,
mondd utánam: így igaz!"

Vagon marha, még az sem,
nem jár neki szalma sem,
korgó has, szikkadt vese,
megérkeztünk, fázol-e?

Csupasz testek, szégyenek,
tetves ingek, számnevek,
fagyott lábak, aszott bőrök,
káposztában répa szörcsög.

Ötösével sorakozz!
Ennél mi? Hát ne habozz!
"Tartsd a markod, leveske,
nézd, a lyukas a tenyere!"

Addig élsz, míg követ törsz,
tuskó alatt összetörsz,
ha mégis túlélted,
hálni jár beléd a lélek!

Kik onnan megjöttek,
túlélő, holt lelkek,
szemeikben mély alom,
bennük zokog a fájdalom!

Agi63•  2020. november 23. 05:24

Fekete történelem....




Eljön az idő,
mert már az sem bírja,
mindenki csak szidja, szidja,
hazug, gőgös paródiát,
kéz csók és meghajlás,
monológ színdarab,
függönye rázuhan.




Eljön az idő,
mert már nyughatatlan,
így, vagy úgy, de betoppan,
sokat állt már egy helyben,
meg is romlott tejében,
vajában, pöffeszkedik túrójában,
zsíros föle még zárja...




zárja, zárja,
már nem sokára
belerúg az idő lába,
bokázva, hahotázva,
megírja majd, se szeri,
na meg száma,
volt egy idő, egy gazdája...




Idő, idő fennmarad,
hiába ha csak rossz marad,
csak elérte, csak megélte,
nevezetes lett legényke,
mindegy is ha kiöntöd,
savas leve sebet köpött,
heg marad utána!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom