Agi63 blogja

Milyen ország az,

melyben győz ki hazudik,

megtévesztéssel hódit,

arra épít: mindezt elhiszik. 

Milyen ország az,

melyben kormányzás hatalom,

nem számít a nép érdeke,

csak a pénz, még pénz..vagyon!

Milyen ország az,

melyben ki ellen szól, lecsapják,

egy lehet csak mit mondasz:

éljen soká a király!

Milyen ország az,

melyben ki tud, veszélyes,

eszes nem kell, csak bratyi,

hát elmegy fájva, hogy éljen!

Milyen ország az,

melyben szegénynek nincs helye,

alamizsnáján tengődik,

holnapja üres keze.

Milyen ország az,

melyben ki beteg, ráfázhat,

még betegebbé válik,

ha nincstelen, bőrét nyúzzák igának.

Milyen ország az,

melyben gyermek számadat,

megszületni buzdít,

majd utána hitel marad.

Milyen ország az,

melyben ki dolgos ép hogy él,

hiába kuporgat havonta,

épphogy bére semmit ér.

Milyen ország az,

melyben ki megaggott útban van,

elfelejtve mit tett értünk,

nincs tisztelet, betegségre ima van.

Milyen ország az,

melyben oktatni nem erény,

emlékszem még friss koromban,

tanáraimra felnéztem én!

Milyen ország az,

melyben a haza hontalan,

mind ki földjén született,

úgy érzi mostoha!

Milyen ország?

Zsarnok, és becstelen,

ne hagyjuk hát rossz hírében,

"itt az idő", még jobb lehet!

P. Á. 2018.03.

- Ej, bíz mondom:

csak megéltem,

régi hírem

sötété lett,

kihasználják

napi étkem,

szegény, gazdag...

eleségem...

Ej, bíz mondom:

kurta porta,

vályogházban

éhkopp gyomra,

sarc is lettem,

lelket veszek,

éhezőket

meg is veszem...

Ej, bíz mondom,

nyilatkozom:

régi hírem

én, nem hagyom!

Panaszomat

meghalljátok,

szegények és,

kiskirályok,

krumpli hívők,

adok, veszek,

úgy illene

szeressetek,

napi étek

mindig jusson,

én velem ti

ne "játszatok"! -

Krumpli panasz,

nem nevetség!

Rossz hír keltés

nem dicsőség!

Üres gyomrot

úgy tölteni,

lelket, eszet,

így megvenni,

gyalázatnak

netovábbja,

krumpli panasz

bíróságra!

...egy napom lenne,

nem aggódnám magam,

mit hoz a holnap,

jövő terved, nyugodt

léptékben halad...

...egy napom lenne,

szemem lát boldogan,

kérő tekintet

tudja merre, hol kap

segítő szavat...

...egy napom lenne,

szívem nem, nem hasad,

tehetetlen kín

nem emészt fel, adni

tud majd kiutat...

...egy napom lenne,

úgy ölel át karom,

nem lesz szívemben,

...nem érzem majd benned

fájó holnapod...

...egy napom? Minden, 

minden percem sóhaj! 

Látni, érezni

akarom, hitet ad:

van miért holnap!

Pécsi Ágnes

...hittünk magunkban,

mi, mi majd véghez visszük,

nem lesz ki megállítsa

szabadelvű, egyenlő értékeink!

Ej, az a forrongó szívünk,

igazságtalanságra nagyot ütött,

még a szót sem sajnáltuk,

félelem lakatot ránk nem kötött!

Nem volt hosszú életű lángunk,

még ha bennünk át, borzongás futott,

sok pofont, sok gyalázatot láttunk,

meg kaptunk bőven mi is.

Érthetetlen értékek győznek,

hol van maga a tudás,

elismerés bájolgó csörtetőt éri,

nem számít hány emberen tapos át!

Mondjátok meg hova jutunk?

Értékeink lapos útra tértek,

Mit számít már kitől mit tanulunk,

megbecsülés simulót érnek!

Nem számít maga az ember,

hiszen származásé, pénzé,

bratyizásé ,hatalomé a jövő,

tudás veszély, tűzhöz nem engedhető!

Szabadelvű, egyenlő? Ugyan!

Mind ezt úgy értelmezik,

törvény dönt, mi az érték, igaz?

Uralkodó hite az isteni!

Eljutottunk, vagy ismételünk,

oly mindegy, de benne vagyunk,

ember maga nem érték,

tudás meg félelemmel csendesedik!

2018.

Van még bennünk forrongás?

Mondják: sírva vigadunk! 

Kikönnyezzük ami fáj,

aztán újra és újra "láncot hordunk"!

Meddig tűrünk, meddig bírjuk,

szétszórt minket a múlt,

lám a jelenünk, na meg jövő utunk,

tovább forgácsol szerte-szét!

Mi kell még nekünk, hány kereszt,

"vidd, vidd ezt mérték rád",

lehetsz büszke, lehetsz elesett,

volt, van..lesz-e még magyar hazánk?

A szív még megmaradt,

még akkor is, ha sajog,

félelem ad rá bilincset...

ismétli magát a múlt?

Ó te büszke Magyar,

határon innen, és határon túl,

annyi vér, kín, gyalázat,

s most testvér is gyűlölni tanul..

Látom apám szellemét,

mellette tündöklik anyám....

átadott lángjukat élesztem,

mert menni kell, élni kell tovább!