Agi63 blogja

Személyes
Agi63•  2020. augusztus 8. 07:32

Apám titkai... (1921-2013)


...sokszor látom magam előtt

apám titkokat rejtő szemét,

fájdalomban mélyen megült,

túl sok volt a keserű megélt.


Milyen kor is volt az övé?

Nem jó időben született,

1921... ifjú férfi?

...harcban tüzes lehetett.


Mit akarhatott, mire vágyott,

mert ő visszatért,

lehetett egy kicsi mámor,

majd elvitték, "te még élsz!"...


Mit súghatott az az erő,

mi tartotta életben?

Fagyos teste mégis győz,

ezt is, ezt is túlélte!


...emlékszem, büszke volt,

tartása annyira egyenes,

senki, de senki nem gondolta,

"ez, ez az ember, mennyit szenvedett!"


Látom apám szemét,

hallom akkor csendes szavát,

intőn, féltve oktatott:

"ne szólj, hallgass, élni kell, élni kell tovább!"


Honnan kapta erejét?

Nem volt ő kemény, "csak" látott,

mindazt, amit átélt,

attól óvta, védte a családot!


"Látod apám, így van ez,

1963... titokba isten,

majd félelemkezek...

jobb lenne hallgatni, de most nem lehet!"

Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. augusztus 5. 06:09

Most már...


...óvatosabb vagyok...
így nevezem meg csendem,
lám, ebben is megfontolt vagyok,
elfáradtam... nehéz beismernem.

Most már...

sokat elengedek...
így küldöm el, ha nem megy,
lám, már könnyebb búcsút intenem,
ez nem fontos... más az értékrendem.

Most már...

épülni akarok!
Így nyugtatom meg szívem,
lám, mégis becsapom magamat,
gyakran sajog... korra fogom, lüktet.

Most már...

mégis van, hogy nem megy,
így megtöröm a csendet,
lám, azért még tüzes is vagyok,
még van erőm... ezt el kell ismernem!

Agi63•  2020. augusztus 4. 05:51

Kérlek, adj nekem....

 

Kérlek, adj nekem türelmet,
ha lehet olyan nagyon, nagyot,
tudod, amivel százig is elszámolhatok,
s ha majd kimondom a százegyediknél,
talán már akkor, nem robbanok szét.

Kérlek, még ha lehetne,
adj nekem közömböt a "lükékre",
tudod, amivel semmibe sem veszem őket,
úgy teszek, mintha ott sem lennének,
talán akkor a türelemből, kevesebb is elég lesz.
Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. augusztus 3. 06:02

Majd ő megmondja...



Rokona vagy talán az ítélkezésnek,
vagy te magad vagy az atyja,
ki megmondja mi jó, és mi nem,
dicső szavaidat mindenki igya?

Te alkotod az írás szentségét,
mint ki bibliát emel magasba?
Nem hagyva más hitet,
kirekesztesz, s ezt parancsba adja?

Döntesz te! Mire?
Kőbe vésve vagy talán?
Kiveretett téged a kor,
vagy áment térdeltek rád?

Még ha van is mire fénylened,
szavaid cifra árnyalatba hajlanak,
hagyd, kinek jóleső a szó kimondva,
még ha támolyog is a rím és a versszak!

Szerénységed mellveregető,
mit büszkén hordja mosolyod.
Te tedd, mit tenni "hivatott" vagy,
de az ítélkezés, ne legyen gondod!
Pécsi Ágnes 2017.

Agi63•  2020. július 11. 18:19

..és, még mindig sebezhető vagyok..

 

…és még mindig sebezhető vagyok,
hiába az a sok vért, mit magamon hagyok,
vagy csak azt hiszem páncélom kitart,
nem üti már át se csalódás, se sarc,
se fájdalom, sem a hiány,
még mindig van rajtam fedetlen érzelem,
…hát nem fogok soha megkeményedni már?

....nem tudom, nem tudom….
mi kell egy emberi szívnek még
mikor már azt mondja:
hideg, rideg, nem érint meg, kevés?

Talán nem is lenne jó, azt hiszem….
így leveszem vértem,
páncél ne szorítsa szívem,
maradjak érző, még úgy is ha fáj,
ridegen élni nem élet, csak élő halál!
Pécsi Ágnes


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom