Agi63 blogja

...egy napom lenne,

nem aggódnám magam,

mit hoz a holnap,

jövő terved, nyugodt

léptékben halad...

...egy napom lenne,

szemem lát boldogan,

kérő tekintet

tudja merre, hol kap

segítő szavat...

...egy napom lenne,

szívem nem, nem hasad,

tehetetlen kín

nem emészt fel, adni

tud majd kiutat...

...egy napom lenne,

úgy ölel át karom,

nem lesz szívemben,

...nem érzem majd benned

fájó holnapod...

...egy napom? Minden, 

minden percem sóhaj! 

Látni, érezni

akarom, hitet ad:

van miért holnap!

Pécsi Ágnes

...mert nagyon kívánkozik
szívedhez érni, simogatni,
...és ha nem engeded,
türelemmel vár, vár...
figyel, szelídít, tudva
enged majd az a magány,
mert fáj neki is a hiány...

...ez egy ölelős vers
csendben, szelíden,
vágyadért kivár!

Egy könyv a szülői kincstárból,

két évvel frissebb nálam,

széteső laza kötés

a szépirodalmi tárházban.

Kiemelem óvva,

nyitom lapjain a sorokat,

eszem szemmel habzsolva,

leírt képvarázsokat.

A szavakban megbúvó árnyak,

gondolatok mélységes tisztasága

megültet, majd megkívántat,

sort, sorra rakodó átélések mámorában.

Szerelmes lágyságok,

éggel a föld, nappal a szél,

őz, lepke, mókus szökkenés.

Hit, vágy, élni akarás,

lélekben belehalás,

fény a sötét kínban,

értetlen kételyek miértje,

félelmek értelmetlensége,

ó és a remény reménytelensége.

Emberiség szégyene,

hóhérok vérszagú vágya,

egy kor, egy sátáni öröm,

egy sors, sortalanná hurcolása,

" Ringass emlékkel teli föld.

Takarj be! Védj, villámmal teli ég!

Emelj fel emlék!

Lélek vagyok. Élni szeretnék!"

És ennél több, mi kéne még!?

Pécsi Ágnes

Ej te tavasz, te nagyon ravasz,

mi kell neked, hogy itt is maradj?

Kacsingatsz egyet, kettőt, 

úgy teszel mint a kacér nő,

elsuhintod langyos szeled,

megfognálak, de nem engeded,

marasztallak de hogy maradsz,

randevút adsz, s lám el is szaladsz,

én csak várlak, mindhiába,

ne hagyj engem árvaságban.

Gondoltam, írok neked,

szerelmetes, szép levelet,

feladom a napsugárnak,

ő biztos megtalál majd,

bízom benne elolvasod,

szemed, szíved ragyog, ragyog,

lángra kap a vágy utánam,

fel is öltöd díszruhádat,

szellő szárnyán felém repülsz,

karjaimba bújva megülsz,

édes csókot is kapok....

és én örömben táncolok,

csak táncolok!

Izgalmas téma,

vagy inkább sok kérdés,

melyre felelet

bizony van, sok-sok intés!

Hova tartunk mi emberek,

van-e olyan, hogy végtelen,

mert kebelezünk, egekbe szállunk,

tenger alatt mélybe járunk,

betegségre gyógyírt adunk,

mégis, mégis elkárhozunk...

...el ám! Bizony mondom!

Mert jön a gőg, pénz, hatalom!

Mi javunkra válna, no lám,

ellenünk forog!

Mert nézheted az eget,

szállhatunk felhők felett,

tenger mélyén csoda vár,

ámulsz milyen határtalan a világ!

Mi régen halált hozott,

most eltűnt a kór, 

ez mind-mind jó dolog!...

...de, ha elmebeteg az ember,

s kezébe jut a fegyver, mint tudomány,

nem számít semmi, semmi csak a gőg,

pénz, hatalom lesz a király!

Te meg, meg persze én is,

méltatni már nem tudom,

mert ember, az ember ellen

a leggonoszabb rosszat hoz!

Pécsi Ágnes 2018.11.04.