Agi63 blogja

Gondolatok
Agi63•  2020. augusztus 4. 06:34

Ugye van még emberség...


Messze nézek merengve,
sok fájdalommal szememben,
mosolyom rejtett remény,
hiszek, meg nem is... kevés!

Kérdeznélek, mit látsz bennem,
boldogságot, szeretetet?
Küzdő, töretlen szellemet?
Van még! Meddig? ...kevés!

Talán gúnyt vagy büszkeséget?
Feladást, megadást a létnek?
Vagy gyűlöletet, haragot?
Van az is, mert ember vagyok... kevés!

Mit látsz, hova, merre járok,
meddig nézek, meddig látok?
Miért ülök összehúzva?
Gyávaság mi szívem húzza? ...kevés!

Igen, mit látok, és merre járok?
Mit gondolsz, mit kiáltok,
úgy, hogy meg sem szólalok,
mondd, miért van a sok mocsok... nem kevés!

És én csak nézek messze...
kereslek, keresnél-e?
Mosolyom még hisz és remél,
van, ugye van még emberség... nem kevés!

2016.

Agi63•  2020. augusztus 4. 06:33

Emberség szimfóniája

Egy szimfónia kellene,
olyan dallamos, szép,
fülbemászó, örök sláger,
mit dúdol majd
gyermek, ifjú, aktív és vén.

Kellene, olyan kerek,
pont olyan, mint a föld,
körülvenné a szimfónia,
mit dúdol majd
minden faj, vallás és bőrszín.

Bizony az kellene,
egy igaz, emberséges dallam,
úgy, mint a szimfónia maga,
mit együtt játszik
ilyen, olyan hangszerek sora.

Egy szimfónia kellene
egységben, együtt dúdolva,
mint az éltető levegő,
talán, talán így
nem lenne a gonosznak hangja!

2020.02.

Agi63•  2020. június 28. 09:34

Elnézést.... Randevú a Lánchídnál...

 

Édes, drága Mariskám,
randevúra hívlak,
Pestről séta lesz Budán,
Oroszlánnál várlak.

- Lelkem, édes Pistukám,
vágyaimmal játszol,
Pestről séta majd Budán,
Erzsébetről járjuk.

Édes kincsem Mariskán,
andalogni ott kő,
Pestről séta lesz Budán,
Lánchídunkon tetsző.

- Pistám, Pistám kedvesem,
félelemmel szívem,
Pestről séta majd Budán,
átkelünk, vagy mégsem...

Maris, Maris izgatól,
védelemmel zárlak,
Pestről séta lesz Budán,
vigyázlak, ott várlak.

- Pistám, lelkem, elmegyek,
támasztasz engem,
Pestről séta majd Budán,
kapaszkodok benned.

Maris, Pista andalog
összebújva ketten,
Pestről séta van Budán,
Lánchídunkon... egyszer...
Pécsi Ágnes


Agi63•  2020. június 25. 08:57

Az élet kovácsa

 

Igen szorgos, eszem adta,
nincs éjjele, nincsen napja,
minden percét arra adja,
élteteket kovácsolja.

- Kovács mester, mondja kelmed,
nem fárad el, szíved, lelked,
erőd mind-mind beleadod,
hozott anyag nem mindig jó,
mégis mindent beleteszel,
még a rossz is jobbá legyen?

- Bizony mondom sok a dolog,
bár végül is ez a dolgom,
keseredni, itt nem lehet,
akkor sem, ha munkám minek,
nincs értéke, nincs köszönet...
van, hogy rontják, fuserálják,
nem is értem...maguk bántják.

Kovács mester, élez, hegyez,
javítgat is, amíg lehet,
van, hogy fejét vakargatja:
"ebből mi lesz, isten tudja",
de, az biztos mindent megtesz,
rajta múlna, nyugdíjba megy,
mégsem lehet, mégsem mehet,
egyenesít életeket...
amíg lehet, amit lehet.
Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. június 13. 19:45

Belső hangok

 

Megtorpansz egy pillanatra,
mit tegyél? Ott van a hang benned,
még sem hallgatsz a belső szavakra,
ösztönöd leküzdöd dacosan.

Nem mondod ki és meg se teszed,
azt, pont azt, ami természetes.
kiirtod magadból látó szemeidet,
aztán ha buksz, mégis emlegeted.

Pécsi Ágnes

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom