Agi63 blogja

...mert nagyon kívánkozik
szívedhez érni, simogatni,
...és ha nem engeded,
türelemmel vár, vár...
figyel, szelídít, tudva
enged majd az a magány,
mert fáj neki is a hiány...

...ez egy ölelős vers
csendben, szelíden,
vágyadért kivár!

Egy könyv a szülői kincstárból,

két évvel frissebb nálam,

széteső laza kötés

a szépirodalmi tárházban.

Kiemelem óvva,

nyitom lapjain a sorokat,

eszem szemmel habzsolva,

leírt képvarázsokat.

A szavakban megbúvó árnyak,

gondolatok mélységes tisztasága

megültet, majd megkívántat,

sort, sorra rakodó átélések mámorában.

Szerelmes lágyságok,

éggel a föld, nappal a szél,

őz, lepke, mókus szökkenés.

Hit, vágy, élni akarás,

lélekben belehalás,

fény a sötét kínban,

értetlen kételyek miértje,

félelmek értelmetlensége,

ó és a remény reménytelensége.

Emberiség szégyene,

hóhérok vérszagú vágya,

egy kor, egy sátáni öröm,

egy sors, sortalanná hurcolása,

" Ringass emlékkel teli föld.

Takarj be! Védj, villámmal teli ég!

Emelj fel emlék!

Lélek vagyok. Élni szeretnék!"

És ennél több, mi kéne még!?

Pécsi Ágnes

Ej te tavasz, te nagyon ravasz,

mi kell neked, hogy itt is maradj?

Kacsingatsz egyet, kettőt, 

úgy teszel mint a kacér nő,

elsuhintod langyos szeled,

megfognálak, de nem engeded,

marasztallak de hogy maradsz,

randevút adsz, s lám el is szaladsz,

én csak várlak, mindhiába,

ne hagyj engem árvaságban.

Gondoltam, írok neked,

szerelmetes, szép levelet,

feladom a napsugárnak,

ő biztos megtalál majd,

bízom benne elolvasod,

szemed, szíved ragyog, ragyog,

lángra kap a vágy utánam,

fel is öltöd díszruhádat,

szellő szárnyán felém repülsz,

karjaimba bújva megülsz,

édes csókot is kapok....

és én örömben táncolok,

csak táncolok!

Izgalmas téma,

vagy inkább sok kérdés,

melyre felelet

bizony van, sok-sok intés!

Hova tartunk mi emberek,

van-e olyan, hogy végtelen,

mert kebelezünk, egekbe szállunk,

tenger alatt mélybe járunk,

betegségre gyógyírt adunk,

mégis, mégis elkárhozunk...

...el ám! Bizony mondom!

Mert jön a gőg, pénz, hatalom!

Mi javunkra válna, no lám,

ellenünk forog!

Mert nézheted az eget,

szállhatunk felhők felett,

tenger mélyén csoda vár,

ámulsz milyen határtalan a világ!

Mi régen halált hozott,

most eltűnt a kór, 

ez mind-mind jó dolog!...

...de, ha elmebeteg az ember,

s kezébe jut a fegyver, mint tudomány,

nem számít semmi, semmi csak a gőg,

pénz, hatalom lesz a király!

Te meg, meg persze én is,

méltatni már nem tudom,

mert ember, az ember ellen

a leggonoszabb rosszat hoz!

Pécsi Ágnes 2018.11.04.

Van még bennünk forrongás?

Mondják: sírva vigadunk! 

Kikönnyezzük ami fáj,

aztán újra és újra "láncot hordunk"!

Meddig tűrünk, meddig bírjuk,

szétszórt minket a múlt,

lám a jelenünk, na meg jövő utunk,

tovább forgácsol szerte-szét!

Mi kell még nekünk, hány kereszt,

"vidd, vidd ezt mérték rád",

lehetsz büszke, lehetsz elesett,

volt, van..lesz-e még magyar hazánk?

A szív még megmaradt,

még akkor is, ha sajog,

félelem ad rá bilincset...

ismétli magát a múlt?

Ó te büszke Magyar,

határon innen, és határon túl,

annyi vér, kín, gyalázat,

s most testvér is gyűlölni tanul..

Látom apám szellemét,

mellette tündöklik anyám....

átadott lángjukat élesztem,

mert menni kell, élni kell tovább!