Anyu mesél...

Agi63•  2020. január 24. 04:10  •  olvasva: 72

Anyu a Rémusz bácsiból olvass fel nekem?
Nem, Csenger én a Hamupipőkét szeretem.
Eszter, én azt már annyira unom!
Mit unsz rajta, hiszen csak minden másnap hallgatod?
Persze, mindig csak nektek lehet igazatok,
Engem a legkisebbet még meg sem hallgatok!

A kis hugica duzzogva, kezét az arcába temeti,
Szüppög egyet-kettőt és mint máskor is a csatát ő nyeri.
Nővére és bátya megadja magát, és Emesét kérdezik:
Na jó, mond, Te mit hallgatnál?
És ekkor megnyílik az apróság, mint a rózsa,
Mondja, csak sorolja se, vége se hossza.

Anyu azt meséld el nekem:
Hogy is volt akkor, amikor Eszter megszületett.
Aztán, vagy ezt előbb, nem is tudom,
Azt is tudni akarom, milyen volt Csenger olyan picin,
mint amilyen most, én vagyok?
Anyu meggondoltam magam,
Inkább kezd onnan, amikor tőlem lett kicsi a hasad.

Na most megtörik a két testvér hallgatása,
Kacagnak a csöppség mondatának, utolsó négy szavára.
Már nevetnek mind a négyen, harsog a kicsiny szoba,
Majd összeölelkeznek és elkezdi a mesét az édesanya.

Már csendben figyel mind a három gyermek,
Tudják, hogy mind amit kértek egy csokorban meglesz.
Az anya csak mesél vége mintha soha sem lenne,
És Ő boldog, mert az övé a legszebb igaz mese,
A három, mindennél csodálatosabb kicsiny gyermeke!
Pécsi Áhnes

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!