Agi63 blogja

Gyász
Agi63•  2021. április 27. 21:03

Csupa gyász

...mely annyira kegyetlen

s aláz, mert tehetetlen két kezem,

meg az eszem, jaj az eszem...


talán el is hagytam, nincs is!

Nem is volt, vagy ha volt elhagyott,

de minek is gyászolom,

csak gyötör, ha gondolkozok.


Csupa gyász


...mely mégis kínoz akarva...

akaratlan? Mit számít a miért!

Kifordult itt már minden,

csak nyom, agyon nyom,

az a tehetetlenség!


Agi63•  2021. január 6. 17:49

Utolsó monológ!



Ezt még el kellet játszanom,

ezt a halálos utolsót,

ebben nem volt más csak én,

igazi, végső monológ...


...egyedül voltam magammal,

ó az az isten, tán pont rám vágyott,

ott fent egy színdarabban

nekem szerepet ajánlott...


...és én mentem, 

nem választhattam, 

gázsi maga a menny volt,

akartam hinni, oda tartok...


...talán, még maradtam volna,

még, még tervet szőttem!

...de, csak így lehet szépen elmenni...

ezt a szerepet győzelemre vittem...

pedig, erre nem készültem!


Agi63•  2020. november 1. 16:22

Hullok szét....



Úgy érzem, hullok szét,

itt egy darab, s ott,

meg szanaszét,

és már nem tudom összeszedni

azt a sok részemet,

hiányzik az illeszték,

az a pont jó bele,

ennek itt, ennek ott a helye....

kirakós aminek nincs eleje,

közepe, vége... hol a vége!?

Nem látom, nem értem

az a sok-sok darab enyém-e,

ott szerteszét heverve.....


Mi maradt belőlem egyben?

Egy térdelő kérdőjel,

lehajtott fejjel

az-az vagyok.....

és egy pont!

Pécsi Ágnes 2017.

Agi63•  2020. október 31. 07:17

Anyámhoz, Apámhoz....




Készülődnék, mennék,
hócsizmát húznék,
az sem bánnám,
ha, gyalog mennék,
fagyban kicsit megdermednék,
mégis felmelegednék,
mert, annyira sietnék,
ha mehetnék, ha tehetném...




Mennék futva, szinte szállnék,
nagykabátom lenne árnyék,
az sem bánnám
ha, megfáradnék,
közben kicsit elgyengülnék,
mégis erőt kapnék,
mert, annyira szeretném,
ha mehetnék, ha tehetném...




Készülődnék,...mennék...
nem tehetem, már rég.
Megülök, gyertya fénynél,
idéző emlékeknél,
csillagokkal suttogok,
értük fájok, imádkozok,
mégis menni, menni akarok...
de, már nem tehetem, nem tudok!
Pécsi Ágnes 2015.

Agi63•  2020. április 27. 19:47

Csupa gyász

 

...mely annyira kegyetlen
s aláz, mert tehetetlen két kezem,
meg az eszem, jaj az eszem...

talán el is hagytam, nincs is!
Nem is volt, vagy ha volt elhagyott,
de minek is gyászolom,
csak gyötör, ha gondolkozok.

Csupa gyász

...mely mégis kínoz akarva...
akaratlan? Mit számít a miért!
Kifordult itt már minden,
csak nyom, agyon nyom,
az a tehetetlenség!
Pécsi Ágnes

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom