Agi63 blogja

...mely annyira kegyetlen

s aláz, mert tehetetlen két kezem,

meg az eszem, jaj az eszem...

talán el is hagytam, nincs is!

Nem is volt, vagy ha volt elhagyott,

de minek is gyászolom,

csak gyötör, ha gondolkozok.

Csupa gyász

...mely mégis kínoz akarva...

akaratlan? Mit számít a miért!

Kifordult itt már minden,

csak nyom, agyon nyom,

az a tehetetlenség!

Ezt még el kellet játszanom,

ezt a halálos utolsót,

ebben nem volt más csak én,

igazi, végső monológ...

...egyedül voltam magammal,

ó az az isten, tán pont rám vágyott,

ott fent egy színdarabban

nekem szerepet ajánlott...

...és én mentem, 

nem választhattam, 

gázsi maga a menny volt,

akartam hinni, oda tartok...

...talán, még maradtam volna,

még, még tervet szőttem!

...de, csak így lehet szépen elmenni...

ezt a szerepet győzelemre vittem...

pedig, erre nem készültem!

Készülődnék, mennék,
hócsizmát húznék,
az sem bánnám,
ha, gyalog mennék,
fagyban kicsit megdermednék,
mégis felmelegednék,
mert, annyira sietnék,
ha mehetnék, ha tehetném...

Mennék futva, szinte szállnék,
nagykabátom lenne árnyék,
az sem bánnám
ha, megfáradnék,
közben kicsit elgyengülnék,
mégis erőt kapnék,
mert, annyira szeretném,
ha mehetnék, ha tehetném...

Készülődnék,...mennék...
nem tehetem, már rég.
Megülök, gyertya fénynél,
idéző emlékeknél,
csillagokkal suttogok,
értük fájok, imádkozok,
mégis menni, menni akarok...
de, már nem tehetem, nem tudok!
Pécsi Ágnes 2015.

...mely annyira kegyetlen
s aláz, mert tehetetlen két kezem,
meg az eszem, jaj az eszem...

talán el is hagytam, nincs is!
Nem is volt, vagy ha volt elhagyott,
de minek is gyászolom,
csak gyötör, ha gondolkozok.

Csupa gyász

...mely mégis kínoz akarva...
akaratlan? Mit számít a miért!
Kifordult itt már minden,
csak nyom, agyon nyom,
az a tehetetlenség!
Pécsi Ágnes