Agi63 blogja

Egyéb
Agi63•  2021. április 5. 07:50

Te április...

Te április, te április,

bohókásan lépdelsz,

mint ki visszanyúl emlékezni

hűvös időben,

még a téllel is mókázol,

meghívod játszani,

talán még hóembert 

is kívánsz gyepeden gurítani.


Te április, te április,

ne csapd be a tavaszt,

hiszen ő már rügyeket fakaszt

fákon, bokrokon,

ébreszti a földet,

derűt ígér a bágyadt létnek,

frissülne a szív, dalolna a madár,

és a lombokon, átsütne a nyár!


Agi63•  2021. március 21. 07:17

Van, az - az érzés..

Van, az - az érzés,

azt hiszed megélted,

jövőbe látsz,

vagy vágyaid elértek,

annyira ismerős,

annyira tudod már

mi következik,

nincs, nincs talány.


Ez az idő, végtelen,

ott van az eredő, a van,

és ott van a lesz

mely, megfoghatatlan,

mégis mindig benne élsz,

egy perc sem,

s már tovább lépsz.


Van e olyan, hogy újra?

Hasonló, de meglehet

feldereng a jövő útja,

életlépek, érzések

már annyira csordultak,

van az az érzés,

talán...már tényleg megélted.


Agi63•  2020. december 23. 10:21

Kajla kis fenyő


Kicsit kajla, kicsit hiányos,
tűlevele ritkán burjánzó,
arrébb is rakják a kutató kezek,
nincs helye a sok között,
nem kell senkinek.

Eljön a szenteste,
pakolnak az árusok,
az utca kihalt,
mindenki otthonába húzódott,
fenyőfák pompáznak
díszekkel, gyertyákkal,
talán már a családok
a karácsonyfa köré álltak.

Csendes sötétben
kicsit kajla fenyő ott maradt,
heverve, magányos a téren,
vár, mégis vár a csodára,
valaki hátha rálel
az ünnepi varázsban.

Megtöri a csendet egy rekedt hang,
akadozik, talán már nem józan,
meg is botlik az elfekvő törzsben,
valami cifrát is mond,
rádől a kajla kis fenyőre.

- Hogy az a - ... megszúrja kezét,
mintha kijózanítaná egy csöppet a bökő levél...
- Hát aztán te, mi a nyavalyát keresel itt,
elhajított az élet téged is? -
Feláll tántorogva, de már nincs benne méreg,
mintha sorstársára talált volna,
meséli, mit adott neki az élet,
majd magához húzza a kis fenyőt,
és eldülöngél vele egy kihalt udvarba,
leterített paplanok és konzervek közé.

- Felállítalak, na várjál -
közben megsimítja egyik ágát,
mintha könnyes is lenne a szeme,
elcsendesedik, mintha boldog is lenne.

A kis kajla fenyő hagyja magát,
kiegyenesedik a sok kusza ág,
tüskéinek hegye tompa, nem szúr,
olyan alázattal búj, csak búj,
simogatja a gondos kezeket,
igen, most ő is boldog,
magát adva más öröme lehet.

Agi63•  2020. október 1. 05:29

Ősz a "konok"...




Lassan lépked,
szürkeségben,
nyálkás ködben,
sok esőben,
napot takar,
épp hogy látod,
reggel, este,
hosszan fátyol,
kell a cipő,
kis kabátod.
reggel fázol,
este fázol,
nappal kicsit,
langyot táncol.




Fákat kopaszt,
füvet gyászol,
mégis szépít,
tarka álom,
bordó, barna,
sárgul száron,
narancs, zöldben,
hull levélben,
lopakodik,
színes kéjjel,
előkészít,
telet, fagyot,
hófehérnek,
alápakol,
avarszőnyeg,
ősz a "konok"!

Agi63•  2020. október 1. 05:22

Őszokító




Még, kóstolgat,
de, már ravasz,
éj és hajnal
foggal harap,
didereg is
akit kint ér,
sóvárog majd
kabát kincsért,
össze húzza
nagyon magát,
lába gyorsabb
mint a madár,
- otthon lenni,
meleg ágy vár!




Nappal kacsint,
még szeretne,
nyárra gondol,
melengetne,
de már hamis,
ő is tudja,
de, még kicsit
ficánkolna,
vagy talán még
duruzsolna,
vissza-vissza
álmodozna.




Délutánnak
rövid léte,
elnyúlna ő
szendergésbe,
vitaminja
talán fogytán,
hamar inna
gyömbér teát,
mézet csorgat,
citrom bele,
már is alszik
szürkületbe.




Jön az este
most már fázol,
hogyha nincsen
kiskabátod,
jól is teszed
siess haza,
hallgass te is
délutánra,
forró tea,
sok vitamin,
télre készülj
mert jönni fog!