Agi63 blogja

Egyéb
Agi63•  2020. augusztus 2. 08:09

Ahogy a szél...

 

Ahogy a szél, úgy lennék én is megfoghatatlan,
éreznél bőrödön, bizseregnék rajtad.
Hajadban játszanék, konokul vágynálak,
átrendezném fürtjeid, felkapnám ruhádat.
Szirmokat hordanék lépteid nyomában,
elsöpörném a bánatot, előtted utánad.
Majd vad lennék, nagyon akarnálak,
kapaszkodnék beléd, mégis elfújnálak.
Aztán megszelídülnék és Te nagyon megszeretnél,
Simogatnálak, mégsem ölelhetnél.

2015.

Agi63•  2020. augusztus 2. 08:07

Ahogy a nap...

 

Ahogy a nap, úgy lennék én is a fényed,
megkívánnál, magamhoz édesgetnélek.
Melengetném tested minden zsigerét,
ledobnád magadról ami fáj,ami ért.
Álmodnál áttetsző sugárhálomban,
nem lenne sötétség sem éjben,sem bánatban.
Világod én lennék, mindig benned égnék,
mégis hiányoznék, egy vágyó ölelésért.

2015.

Agi63•  2020. augusztus 2. 07:24

Igaz vers

 

Nem harapom,
nyelvem peregve
csúszik ki szavam,
még nem is dadog
kapkodva, sietve,
elhiszem időm van,
holnap is tiszta marad..

...gondolatom az élet,
meg mi együtt jár vele,
elmúlással fájdalom,
vagy az is lehet,
majd csalogatom szavam,
mert, azt ki kell még mondanom,
neked, neki, magamnak...

--ami igaz!..vagy csak nekem?
kimondja meg, ki vallja be,
milyen érzés szavakban
olvasni életed,életem..
hagyja...meddig?
majd kapkodok talán,
most még:
nem harapom,
nyelvem peregve,
igaz verset komponál.
Pécsi Ágnes
2017.

Agi63•  2020. augusztus 1. 11:33

Gyuri bácsi (Gyógyfüves doktorunk a Bükkben)

 

Völgykatlan öblében,
bájos falu nagy erénye,
füves mesteri szolgálat,
Gyuri bácsi kertje árad,
illatokkal, gyógyírral,
betegségre teát forral.

Nagy tudomány,
örökbe kapta,
megbecsülve továbbadja,
szerényen, mégis oktatón,
példát ő maga mutatón,
így nyolcvanon túl,
egészsége útmutató!

Legenda? Bizony az!
Tengerszint magasan,
hegyek rejtett zugában,
lépdel növények nyomában,
gyűjtöget becses kincseket,
s ha kéred, ad neked!

Agi63•  2020. augusztus 1. 11:29

Hó és a kis ér (Bükki csodák)

Hó a kis ér,

eszeget, dagad,

esőcseppből

patakként szalad,

úgy, de úgy megnőtt keble,

mint ki a kicsit nem ismerte!




Balla és Pazsag völgyeket,

formálgatja kéjesen,

sziklákat görget,

megtelten, hevesen,

erejével figyelmeztet,

élek, létezem!




Mikor már körbenézett,

amerre járt, ott hagyott

testéből emlékeztetőket,

lenyugodva elbújik,

csak csordogál,

megpihenve égi áldásra vár!



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom