Agi63 blogja

Szerelem
Agi63•  2020. február 14. 08:31

Csókok taglalása...

Igaz csókok...

első fejezet


Komoly cselekedet,

szív kell bele, meg ugye egy rá érdemes.

Bár ki tudja ott még az elején,

bánat lesz-e, vagy örök remény,

vagy egy beteljesedett vágy,

bizony el kell csókolni azt a csókot,

mert különben örökké talány marad a talán.


Jó, vannak csókra járok, sportolók és fogadók,

vannak bizony csókkal csalók,

nem, én nem eme hírhedtekre biztatlak,

bár jól álcázzák magukat,

van, hogy észre sem veszed,

csókolnak egy mámorért és te beszerelmesedsz,

fáj majd, de az ilyen csak gyom, irtsd ki magadból!


Beszéljünk inkább arról az édes csókról,

amit ketten űztök, s a szív egymásért sportol,

együtt, egymásért sportszerűen,

nincs, nem lehet ennél felemelőbb győzelem,

amikor együtt éritek el a célt szerelmesen,

mert ez a csók perzsel, mégsem ejt sebeket,

ez a csók maga a szerelem, szerelem, szerelem!


Csók, ami véletlen...

második fejezet


Elmélkedjünk arról a csókról,

ami jaj, megesett, de tényleg,

véletlen, nem is értem,

egyszerre csak ott termett a szád,

pedig az arcodra céloztam a szám,

s nini, észre sem vettem,

s lám, a célirányt eltévesztettem.


Na, hát ez a csók, ami megesett,

teljesen direktben született,

csak hát kellett egy kis játék,

hoppá, pardon és vonakodás,

s hogyha jól sikerült ez a varázs,

akkor kérem nincs megállás,

totál direktbe megy a csókolózás!


Álomcsókok

harmadik fejezet


Ne hagyjuk ki az álomcsókokat,

igen, igen az éjszakába meghívott kívánságokat,

kívánság, vágy, vagy egy örök múzsa,

amely, vagy aki a nappalokat is álommá varázsolja,

kinek tollában, kinek örök reményében ad hitet,

még ha ábránd is, mégis van benne erő,

s ki tudja, lehet benne győzelem,

győzelem magának és a külvilágnak,

mert aki csókkal álmodik, mosolyt csal a nappali valóságnak.


Csók, ami keserű

negyedik fejezet


Na és persze ott vannak a keserű csókok,

megmondom őszintén, ezekről nem szívesen írok,

nem kívánom elrontani a csók báját,

imázsát, imádását, vágyát, igazi létezését,

de szó, ami szó, vannak keserű csókok,

amelyek éppen egy elmúlt szerelmet zárják késszé,

vagy egy beteljesületlen vágy marad nyomában,

meglehet, hogy kívül álló okok nem engedik a szerelmet valósággá,

így vagy úgy, de egy biztos, egy keserű csók nyomában

valami vagy valaki mindig eltörik, s csak szenvedés marad utána.

Pécsi Ágnes 2015.

Agi63•  2020. február 9. 08:55

Ölelj kedves!

 

...ölelj úgy, mint ki utolsót öleli,
éreznem kell, én vagyok
csak én vagyok az igazi
utolsó, kit mindig vártál,
ölelj magadhoz, kedves,
úgy mint majd az utolsó sóhajtásnál...

...mert el kell hinnem,
hinni akarom!
Veled élem jó, vagy rossz napom,
nincs, nem lehet olyan gond,
baj, mi messze visz tőled,
ölelj kedves, én is ölellek téged!

Megyünk együtt,
kitudja mi vár ránk,
de így, ölelve,
nem ér el boldogtalanság...
ugye, érzed szívem szíveddel dobog,
ölelj kedves úgy,
mint ki az utolsó sóhajtásig velem dobog.
Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. február 8. 06:51

Hozzád hajolva...

Hozzád hajolva

Egymás mellet,
kezed kezemben,
karodhoz simulva,
egy kis bucka...
szorosan taszít,
még-még hozzád bújva,
és én úgy lépkedek tovább
veled...mintha az a bucka
kísérné lépteimet....

Sóhajom szólít
hozzád hajolva,
mondanám újra, újra,
mondanám szívem
boldog kiáltását...
csitulj, elég ha érzed,
ugye érzed boldogságát.

Hozzád hajolva,
bújva, mindig bújva,
így akarom, mert
igen akarom,
hozzád hajolva...

...egy bucka...
ott sem volt,
mosolyogsz rám
magadhoz húzva...
Pécsi Ágnes


 

Agi63•  2020. január 30. 06:23

Tavaszvágyó

Ablakomra rátekint
egy-egy napsugár,
incselkedve hívogat
egy-egy fénysugár.

Úgy gondoltam kelletek
még-még játszódjon,
szerelmetes sóhaja
még-még átfonjon.

Nem is csügged, kitartó
húz-húz magához,
csábításnak engedek
húz-húz vágyálmom.

Ablakomat kitárom
jöjj-jöjj napsugár,
ölelnélek...fázom
jöjj-jöjj ölelj át!

Megdidergek-merre vagy?
nézz-nézz szemembe,
szerelmedet kívánom
nézd-nézd kereslek!
Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. január 28. 06:06

Tudod, van az így..

.

Tudod, van az úgy,
elég egy pillanat,
még a vágyérintés,
az is, az is elmarad,
bár bizsereg az szív,
mit bizsereg, remeg,
ott marad benne,
ott marad vágyként,
magamhoz húzzalak.

Tudod, van az úgy,
elég egy mozdulat,
mindegy is messze,
vagy közelemben érő
megérintő tudat,
mely hajtana nyúlni,
megérinteni...
mégis tovább megyek,
üres kezem,
szívem csordultig teli.

Tudod, van az úgy,
elvisszük a vágyat,
ég bennünk tovább,
dúdolunk utána,
álmodunk, remélünk,
kutatjuk naponta...
egyszer, egyszer talán
ő hullik karunkba...

Tudod, tudod,
van ez így,
dúdolom magamban.
Pécsi Ágnes


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom