Agi63 blogja
HumorEgy derék, derék...
😆
...az van nekem!Most már sokat emlegetem,- szegény derék,mondd hogy bírod,fekve, állva már sajogsz,pláne ha épp hajolnod kell,egyenesbe lassan emelsz!
...volt idő, bizony volt,mikor azt sem tudtam,élsz vagy holsz,füttyentettem vagy még azt sem,bukfencet veled vetettem,nyújtózkodtam, hajolgattam,szaladtam, sőt rohantam,rád bizony fittyet hánytam.
- Ó te derék, derék!Nagyon kérlek tarts ki még!Megígérem figyelek rád,óvatosan lépkedek már,hajolgatást akkor teszem,ha tényleg másképp nem tehetem,meg már nem is bukfencezek,nem való már az sem nekem!
- látod, látod nem vigyáztál,nem kíméltél, nem is láttál,most hogy lassan fáradok,észre veszed hol vagyok,simogatsz, meg kenegetsz,kérlelgetsz és szeretgetsz,bánod, szánod tettedet,utólag már teheted!
- No de derék, derék légy,kiszolgállak, jó legyél!Addig bírjad, míg én bírom,felejtsd el a bánatod,dicsérlek majd, híresztelem,milyen kegyes vagy te velem,megbocsájtasz, elviselsz,nincsen párod sehol sem,aztán ha kettesben vagyunk,együtt sírunk, s majd...együtt halunk!Pécsi Ágnes 2019.02.04.
Visszafojtani egy röhögést...
Bennem, tudom bennem van a hiba,
már egyre többet röhögnék azon, amin nem szabad,
nem szabad, nem illik, ne tovább még sértő,
nem tehetek róla ha nekem émelyítő!
Megfeszül minden izmom és figyel,
jaj csak ne, ne röhögjek fel!
Visszafojtani egy röhögést, ne tudd meg milyen kín,
mintha a cigimben víz lenne nem nikotin!
Ne gondolj arra, hogy ez játék, vagy közöny,
talán, hogy nem vagyok őszinte, sőt mások baján röhögök,
nem -nem, nem érnek el ezek a vádak,
egyszerűen nem hiszek a sok alattomos dumának!
Pécsi Ágnes 2017.
Mondjuk, szerelmes vagyok...
- Ne felejtsed el, ez egy gondolatom.
Repül a rigó, fenn az égen,
megkívántam szárnyát, kértem,
adja nekem, vagy repítsen,
szerelmes lettem, éppen.
Az a rigó, furcsán nézett,
szárnyát kérni, elme képzet,
hogy adhatná, hogy tehetné,
szárnyak nélkül, mi lenne ő?
Megértettem...bár borúsan,
s lám az égből esőt csaltam,
sírtam vele, keseregtem:
mit tehettem, mit tehettem....
Az a rigó, engem sajnált,
megoldásért vállamra szállt,
kapirgálta fejem búbját,
hátha onnan ötletet lát,
de bizony, én már feladtam,
sétálgattam madarammal.
Egyszer csak...nagy csivitelés,
az a rigó, rám kérdez...néz:
- mit szólnál egy üzenethez,
szívhez szóló, szép levélhez,
elrepítem szárnyam alatt,
vagy, megjegyzem, talán szabad,
te csak mondjad, én dalolom,
szerelmedre rástartolok.
Nem is rossz...vágjunk bele,
mondom, mondom üzenetem,
az a rigó, meg csak fújja,
kikottázza, eldúdolja,
kicsit még megcsiszolja,
aztán lelkesen indulna.
Az a rigó, csak áradozik:
- Ez igen szép szerelem,
benne szíved, vágyad,
hívogató éneked,
bárki legyen, bárhogy legyen,
ha én ezt a dalt, eléneklem,
nincs az a szív, mely nem égne
te utánad, érted kérne...
Ez szép...tényleg tetszik,
most már csak az nem fekszik,
sőt, még kicsit tartok is tőle,
ne adja ég, vagy ha adja,
az a rigó vállamra surranna...
vajon kihez, hova repíteném
szerelmetes dallamomat?
Na, ez az!
Mondom, és mulatok rajta!
Pécsi Ágnes