Agi63 blogja

Egy királyfi fehér lovon,

üget felém...- ne vedd zokon,

rég volt mikor álmodtalak,

vagy nem is tudom,

csak hallottalak,

már mint, minden lány álma,

egy szép királyfi,

na meg gazdag,

szép szerelem

lóhátára felzablázva.

Azért már, ha így ügetsz,

mondhatom, felém vágtatsz,

egy szál rózsával,

talán, talán megzabolázhatsz,

ha akarod, nagyon, nagyon,

így nőnapra, na!

Akarod-e szép mosolyom?

Egy királyfi fehér lovon...

erre nem telt, nem bánkódók,

van én nekem minden napom,

benne te vagy a jutalom,

rózsaszálad mindent elmond!

Egy szál rózsa, ej ha látná,

az a királyfi lovát szánná,

minek is felhajtása,

fittyet hánynék csillogásra.

Pécsi Ágnes

Mit tegyek, mit tegyek,

ha rosszalkodik az életem?

Leszidjam, megrójam,

talán sarokba állítsam?

Mit tegyek, mondd mit tegyek,

ha játszik velem az életem?

Játékát elvegyem, megtegyem?

Nézd, hát kinevet!

Pécsi Ágnes

Hernyó számol:
-gyűrűm nyolc,
amott neki,
tíz...., tizennyolc!
színesebb is,
szőrösebb is,
több a lába,
gyorsan mászik.

Mondd te hernyó,
miféle vagy?
ilyen nagyot,
hol gyártanak?
milyen lepke,
milyen lárva,
áruld már el,
kérlek várva! -

"Alig látlak,
honnan szólsz te?
Nem érek rá,
csevegésre,
jobb ha elmész,
kúszva, mászva,
bábozódok,
lepketáncra,
hagyj aludni,
semmi lárma!"

Kicsi hernyó,
tovább mászik:
- kicsi vagyok,
szürke, semmi,
mi is leszek,
talán senki?! -

Szárnycsapások,
csivitelés,
sárga rigó,
koppant és kész,
húsos, ízes,
meg még szép is,
jó nagy falat,
bábnak ennyi!

Kicsi hernyó,
sajnálkozik:
- szegény lárva,
ennyi, csak volt!
maradok hát,
kicsi, szürke.... -
bebúj bábba,
alszik mélyen...
ni csak, ni csak,
milyen szép is,
milyen tarka,
kicsi lepke
lett belőle!
Pécsi Ágnes

Igaz csókok...

első fejezet

Komoly cselekedet,

szív kell bele, meg ugye egy rá érdemes.

Bár ki tudja ott még az elején,

bánat lesz-e, vagy örök remény,

vagy egy beteljesedett vágy,

bizony el kell csókolni azt a csókot,

mert különben örökké talány marad a talán.

Jó, vannak csókra járok, sportolók és fogadók,

vannak bizony csókkal csalók,

nem, én nem eme hírhedtekre biztatlak,

bár jól álcázzák magukat,

van, hogy észre sem veszed,

csókolnak egy mámorért és te beszerelmesedsz,

fáj majd, de az ilyen csak gyom, irtsd ki magadból!

Beszéljünk inkább arról az édes csókról,

amit ketten űztök, s a szív egymásért sportol,

együtt, egymásért sportszerűen,

nincs, nem lehet ennél felemelőbb győzelem,

amikor együtt éritek el a célt szerelmesen,

mert ez a csók perzsel, mégsem ejt sebeket,

ez a csók maga a szerelem, szerelem, szerelem!

Csók, ami véletlen...

második fejezet

Elmélkedjünk arról a csókról,

ami jaj, megesett, de tényleg,

véletlen, nem is értem,

egyszerre csak ott termett a szád,

pedig az arcodra céloztam a szám,

s nini, észre sem vettem,

s lám, a célirányt eltévesztettem.

Na, hát ez a csók, ami megesett,

teljesen direktben született,

csak hát kellett egy kis játék,

hoppá, pardon és vonakodás,

s hogyha jól sikerült ez a varázs,

akkor kérem nincs megállás,

totál direktbe megy a csókolózás!

Álomcsókok

harmadik fejezet

Ne hagyjuk ki az álomcsókokat,

igen, igen az éjszakába meghívott kívánságokat,

kívánság, vágy, vagy egy örök múzsa,

amely, vagy aki a nappalokat is álommá varázsolja,

kinek tollában, kinek örök reményében ad hitet,

még ha ábránd is, mégis van benne erő,

s ki tudja, lehet benne győzelem,

győzelem magának és a külvilágnak,

mert aki csókkal álmodik, mosolyt csal a nappali valóságnak.

Csók, ami keserű

negyedik fejezet

Na és persze ott vannak a keserű csókok,

megmondom őszintén, ezekről nem szívesen írok,

nem kívánom elrontani a csók báját,

imázsát, imádását, vágyát, igazi létezését,

de szó, ami szó, vannak keserű csókok,

amelyek éppen egy elmúlt szerelmet zárják késszé,

vagy egy beteljesületlen vágy marad nyomában,

meglehet, hogy kívül álló okok nem engedik a szerelmet valósággá,

így vagy úgy, de egy biztos, egy keserű csók nyomában

valami vagy valaki mindig eltörik, s csak szenvedés marad utána.

Pécsi Ágnes 2015.

Az öröm már egy hete kondiba jár.

Bizony kell neki a kitartás

Annyira lefogyott,

erőtlen lett, sőt aszott.

Nem evet csak bánatot.

Gyomrát megülte a sok gond.

Kiújult a fekélye,

fájdalom lett úrrá benne.

Elege lett a sok bajból.

Úgy döntött magáért harcol.

Most már egészségesen étkezik,

csak is mosolyt eszik.

Mára "brutál" ahogy kinéz.

Mondom, rá sem ismernél!

Kurzust tart a boldogságról,

fizetségül mosolyt számol.

Pécsi Ágnes