Agi63 blogja

Humor
Agi63•  2020. május 31. 10:02

Valahogy így kezdődik

 

Petikének tetszik Borcsa,
pedig pisze orrát jól fennhordja,
oviban ő a királylány,
ruhácskája sok-sok masnikból áll,
pörög, lebben táncot járva,
fürtös haja vígan repked vállán,
csilingelve dalol szája.

Petikének, no, több nem is kell ám,
meghúzkodja Borcsa haját,
majd, szalad, csak szalad, meg nem állna...
hirtelen megtorpan lába,
Borcsa hangját hallja sírva-ríva,
s, lám a mi bátor kicsi fiúcskánk,
visszakullog, nézi Borcsát...
...hogy, kiengesztelje szíve vágyát,
átadja kisautóját,
habár, Borcsa inkább babát várna,
hüppögése lám, alább hagy...
íme, egymás mellett játszadoznak,
Peti legyőzi a sárkányt,
Borcsa átöleli Peti vállát.
Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. április 10. 08:15

Tojik-e a nyúl tojást?



Csak úgy megjegyezném,
a nyúl nem tojik tojást!
Bár megnézném röhögve,
hosszú fül hogy költi ki utódját.

Elképzelem, szőrmók kotlik a tojáson
ülve? Vagy fekve? Passz!
Közben, mondjuk, káposztát majszol,
röhögnöm kell na, a képzelt látványon!

Nem beszélve arról,
most a mindennapokat félrerakva,
jön a húsvét ugye,
kell a tojás, tilos kotlani rajta!

Na, most akkor a nyúl,
az az istenadta pára
nemhogy nem utódól,
de amit tojt, megfesti, mondjuk, lilára!

Majd, hogy úgy legyen, ahogy elvárják,
megtölti kosárkáját,
széthordja kicsinek és nagynak,
"nyúl tojta" talán így, és ők megnyugodnak.

Aztán azt már elgondolni sem tudom,
ez a kis füles mit tojik még, ahogy hallom,
tojik autót, babát, csokoládét,
gyakran ő maga is csokoládé,
tojik pénzt, hasast vagy kereket,
jó pálinkát, sört és szőlőlevet,
tojik mindent, amit rámondanak,
tojik, csak tojik a boldogtalan.
Pécsi Ágnes 2015.

Agi63•  2020. március 19. 07:11

A pórul járt bolha

A bolhába nagy a vágy, nagy a vágy!
Megtetszik neki a szúnyoglány.
Mit is tegyen, mi is legyen,
vérszívó lányka az övé hogyan legyen?

Minden cselt bevetett,
szárnyakat tollból magára illesztett,
de bizony szívének választottja,
nem vette észre őt ott a porban.

Szállt, keringett a szúnyog lányka
meleg vért keresve éhgyomrának,
mivel már nagyon éhkoppon volt,
bolha tollra rá is rontott.

A bolha olyan boldog volt,
szívének választottja rálandolt,
mégis érezte elszáll belőle az erő,
se szó, se mozdulat mintha meghalna ő.

A szúnyoglány jól lakott,
így elégedetten távozott.
A bolha szegény az áll tollába dőlve,
porban hever, szép álomra szenderülve.
Pécsi Ágnes

Agi63•  2020. március 17. 20:35

Ha beköltöznél az agyamba...


Ha beköltöznél az agyamba,

mondjuk egy napra,

tutira elvesznél,

abban a sok gondolatban.


Azt hinnéd egyet megfogtál,

most már érted,

aztán felöklelné a következő,

mert ő lépne helyébe.


Tolakodna, tülekedne

az a sok-sok miértem,

egyik gondolatból

a másik kitörne.


Van, hogy találkozik,

egyvelem, gondolatban,

aztán együtt csócsáljuk,

s lám nem jutunk túl rajta.


Meglehet menekülnél, - de komolyan -,

legalábbis én sokszor megtenném,

így bevallom költözésed

magad miatt, nem engedném!

Agi63•  2020. március 11. 08:51

Lótetű az a gaz!

A lótetű igen szép darab,

nagy, kövérre nőtt,

akad neki bőven falat,

van temérdek gyökér

melyből szár fakad.


Na, ez a tetű,

ez a nagy darab,

van kinek kedves,

lótücsökként ciripel a gaz,

zenéje csal, ravasz.


Mindaddig kábít,

muzsikája ámít,

míg a gyökeret elrágja,

melyből az eredő árad,

csak rágja, rágja, gyalázat!


Na, a gyökér a föld alatt,

már haldoklik,

hiába jön a tavasz,

odaadta jövőjét egy gaznak,

mellyel a tetű röhögve jóllakhat!

Pécsi Ágnes