xltibcsi blogja

xltibcsi• 2023. szeptember 10. 22:09

Tücsök és a béka

Gőz-hajú bokrok rejtekén, ...oda fönn!

Egy nap-pók szövi az ég bársonyát.

Lenn a legkacifántosabb erdei rétecskén, dúl a lét.

Tarka hegedűk húrján egy tücsök rohan

olyan boldogan, mintha legszebb álmában

kergetné egy harmatcsepp a bálban. És valóban,

boldog lassítással, hagyja hogy utolérje,

egy hosszú levélre csöppenő harmat,

amelyt még lecsurgat egy virágillatos

kehelylevélre, onnan pedig az

árnyékbűvölő avarra, ahol egy tulok szundít.

E harmatcsepphez ugrik, pattan a térde, és

ím megölelve egymást, vizes lepénybe

tocsog a tücsök, hegedű húrtól-húrig elázva.

E hűvös harmattól, egy rövid áriába szökkenti hangját.

S nem is kell több, nahát: egy óriás levélházi béka e felkorbácsolt

lázban, gőgös eréllyel - aki a páfrány-fűzes

erdei patak virgonc hordaléka - ki is kacagja:

-Brekekeke! Hegedű remeke! A harmat

nesztelen pille-pihe párája elpattant,

mint a húr, itt a gőz-hajú bokrok rejtekén,

ahol egy nap-pók szövi az ég bársonyát,

te pedig hegedű húrtól-húrig, az áldóját, magadra

maradtál, szétcuppantva a harmatot!

Nohát, szegény harmat, szegény pára,

ráillant, rátocsogott a hegedű faragott, tücsök-húros

derekára, s most esztelen haragosnak lát

a nap-pók szőtt égnek bársonya - te tücsök!

Nem menekülök haragod elől, míg el nem dől

hogy homályos csendbe nem ringatod haragvós

lelkedet, gőz-hajú bokrok csiripelő tollasai

szárnycsapkodásai hallatán, mert különben

elbrekegem a bagolynak, itt az erdőben maholnap, hogy

durcásan bíbelődsz órákig, a hegedű húrtól-húrig

nap-pók szőtte ég bársonya alatt,

a gőz-hajú bokrok rejtekén, ahol a szellő

is fuvallatot kéreget a szélcsendtől,

hogy el ne apadjon! Pardon, s még te feltekered a

néma erdőt? Közben a csönd kizúdul nagy robajjal,

a feltekert erdő résein a te haragvásod folytán!

Elképesztő, brekekeke, elképesztő, nohát!

Ha ezt a nagybőgős sáska megtudja!

Durva zinyálás következne be. Itt ő az úr, ...nah!

Ha ezt a nagybőgős...nah! De hova lettél

te faragatlan hegedűnyűvő húrtól-húrig

durcás-rikoltó tücsök, nem látom a húrokat,

szememmel hiába fütyülök, nem látlak!

- De felfúttad magad, te levélbetekeredett

káposztabéka, te folyó hordaléka! - szólt a tücsök.

Olyan hangokat brekegsz, hogy szinte

remegsz, úgy belé kotnyeleskedsz e dologba!

Én csak, én csak a harmat védelmében a te

nyugalmadért lettem ilyesmód lázban, kérem! - válaszolt a béka.

Na jól van, ...eltúloztam, talán nem is voltál haragos!?

-Dehogy voltam zajos, csak hűs-csörgedezően

borzolt a hajnali harmat levélpattintó

csókvize, azért pengett meg bíz, e hegedűhúrom

legmélyebb sóhaja harsona szóval, és te

levélházi béka komám, ezt robajos eszeveszett

lármának dorbézoltad fennhangon.

Földobtad a csöndet, s leesve nagyot csörrent,

s epedve még ki is nevetted,

itt a gőz-hajú bokrok rejtekén, ahol

egy nap-pók szövi az ég bársonyát!

...Dehát, ezért is szép, gyönyörű az erdő,

e piciny rétecskéje

mert ilyen életrevaló, ilyen vidám,

és valós, néha haragos tud lenni

egy ilyen kutyaborzolgatós, levélcibálós,

egy ilyen, ilyen társaság miatt, mint mi vagyunk!

Brekkekeke, egyetértek-e, egyet, egyet értek

veled. Holnap pedig újra találkozhatsz

a harmat-szerelmeddel...hm..., akarom mondani...

Semmi baj brekeke koma, az a lényeg, zúdul feléd

a hetedhét légy-lakoma, ...ettől voltál mohó marcona

nyűgös, ...nagyon felfuvalkodtad magad, ezért

nyútottad meg nyelved oly nagyra, de sebaj...!

Így szép ez az erdő picinyke rétecskéje,

s mintha ez erdő meséje is csak a nyelved

végéig tartana, te kotnyeles levélházi béka!

...így hát további szép napot mondana e félreértett tücsök.

Viszlát! Én meg tovább hegedülök,

harmatos tiszta húrokkal. Nahát, hol a hegedű?

Csak nem a nagybőgős sáska...

Nah, viszlát, viszlát, ha

megtalálom folytatjuk ez erdei bálba!

Itt a vége, fuss el véle!

Nyomár, 2023. július 26.

3 hozzászólás

xltibcsi• 2023. augusztus 30. 08:45

A kerti törpe

Látod!

Orráig ér a dús virág, s tűztorony a kúttető.

S telet áldó vadság mordul,

ám de meg sem rebben ő!

Apró vállát veri vihar, és port mos kobakjáról.

Ember vagy fiam! - dicséri szélvész,

míg dió hull a fáról.

Mosolyog, ha huhog, ijeszt: a görnyedt hátú kaszás.

A sötét felleg: színes pillangó,

egy érthetetlen blamázs az egész,

egy sületlen vakriadó!

Egy szótlan kis manóvirág, e kertnek gyér lombja közt.

És szunnyad a félelem mosolyán,

mert védi a rózsa őt,

...s katica mászik át: orrán!

...és egy nap, jön az ember,

aztán a zord december,

és az agyrémek,

s vége az évnek...

Nyomár, 2023. augusztus 29.

3 hozzászólás

xltibcsi• 2023. július 27. 22:44

E mézcsurgós, fodros, habos hajnalon,
milyen durcás, harmatos, szegény pagony!
Pedig a moha, egy páfránnyal rákacsint,
s még fittyet sem hány rá, nem még galacsint!

Egy, gomba sem emeli rőt kalapját!
Óh’, mily szörnyű eset, rontja el napját!
Hangyák sandítanak az avar alól,
míg a hold, napot csalogat valahol.

Keresik a hangyák is fűbe-fába,
a kivágott pipaszár-furulyába,
háth` vidítja, ha tekinti a napot,
mit katicabogár tegnap elhagyott.

A jókedvéért a mókus is serken,
s nem lelé odvakban a pagony-kertben,
tölgyfakérgen, a szikla repedésen,
durcás a pagony a koránkelésen.

A félsz szitakötő szárnya sem rebben,
a patak partján, a csalán seregben.
Rebbenését, hogy imádja a pagony!
...de nem rebben, így csalódott lett nagyon!

A tuskó se mukkan, inkább ma hallgat,
nem reccsenti tova a madarakat.
Háth` jobb kedvre derül déltájt a pagony,
ha madárfütty terül a rét asztalon!

...szétterül, és kedvére választhatja,
...de durcás a pagony, őt meg se hatja!
Csak harmatozik, harmat könnyet perget,
...s a csiperke-csicsóka, kuncog, nevet!

Eb se vakkant most, hajnalhasadáskor,
el is bágyassza a pagonyt, mint máskor.
Széna haja szerteszét boglyas, kócos.
S a puli is, mint máskor is bozontos.

Áldatlan hajnal, pirongó égalja,
ráfüttyent a szél is, ormát megmarja.
Milyen durcás, harmatos, szegény pagony,
csak ül, ül az avaron e lenyhe napon!