xltibcsi blogja

Amikor a csönd már feladta,

bíbor fátyolba fakad egy rét,

mert a Hold már feloldozta,

így vinnyogva futkos a menyét.

Kinyitja egy szemét a Nap,

 másik nap is látva vad emberét,

 mely a tegnapot zsebre rakva,

az túlordít minden madárzenét.

Nyomár 2025. május 23.

Csend van a pusztán, síri, kövér csend,

Zordon vad szelek marják a ménest!

Ihol már kóbor kutyák is megugatják.

Nem lát gémesre a vak-lidérc est,

Korom köd mögé elrejtve száll, s

Ebek e napot, mint bolhát levakarják.

Távolban egy szomorú ifjú csikós,

Inge fölött egy szálnyi bunda subában,

Botjával gyapálja a holt nyári gyepet,

Országát, rónát méltat siratásában,

Repülni vágyja hosszú fergeteg telet!

(Az Alföldre, Kiskunfélegyházára való utazásaim emlékére!)

2025. január 04.

Czinke Tibor

Mindég is karácsony volt, nap nap után.

Minden macskakő egy karácsony.

Olyan sűrűn, hogy már beleveszek,

...de én azt az páros

utca végit - nagyon azt várom...

Előtte és utána is az lesz, és én az 

utcavégi párosnál, ott lakom,

minden macskakőben egész éven át,

szerető szívemmel 

szép házát, gyöngy téglákkal, azt rakom.

A város másik oldalán, ahonnan a macskakő 

vezet, ott árulják a kenyeret,

ahonnan téli zimankón, virágos nyáron

- haza indulok,

hogy várva várt díszítsem szívemet.

Tarka gömb a csillag, hadd csillogjon reánk,

én minden emberit odacipelek,

hogy ne találjék szomorú szíveket többé,

s a rosszat legyőzve,

boldogabbak legyenek az emberek.

Nyomár, 2024. december 21.

Hol van még a hóvége?
Fityegő zsebem végén.
Zimankó jege alá
bekuporodott kévén,
mitől nem füstöl a kémény.


Minden cserép megsirat,
pityókát kapar az ujj.
S e csend ad áldott békét,
legalább így boldogulj!
S számold mennyi, hogy mennyi ujj!


S fúdd a szelet, a felhőt,
s az időt, hogy rohanjon,
s számold nyugvó nap végét,
hogy már le ne maradjon!
Isten szép, új napot adjon!


S dalra, az utolsó napon!
Holnap valami hull a
markomba nem vastagon.
S szegényt, ki már nem buta,
akkor nem üti a guta.


Nyomár, 2022. május 21.

Szobámban kering, egy vér - ifjúi légy,
tavasz csókjából pattant a világra,
s ahogy felpattant, repülni tanult,
azóta lett szobám, e ifjúi légy álma. 


Szobád falán, óh már ne keresd, soha!
Ostorom' keresi ő: a légycsapót.
Szobám falán dohnak pora : bora,
abban talál magának magány vigasztalót.


Nyomár, 2022. május 14.