xltibcsi blogja

Szerelem
xltibcsi•  2024. november 27. 11:52

Fényképek

Szememben holdvilág könnyes sóhajtása,

fényképek lelkembe nőtt víg karcsúsága,

szerelmek vakító arcai, kiket már nem látok,

megvakít az idő, s talán már én is mállok.


Mállok őnáluk és is, rogyva, ugyanúgy,

hol van, óh', az csókos galambos ajakunk?

Már pados liget is rózsátlan, üres tővel,

ölelésink távolodó még több sziklakővel.


Még rigóként rászállok egy régi fára,

 őszi levelek hogy potyognak a sárba, 

nézem, szótlanul, s pihegve lelkem némán:

óh, fénykép, csókosan, kacsintva, még egyszer:

nézz reám!


Nyomár, 2024. november 25.

 


xltibcsi•  2022. május 18. 19:06

Szerelem


Énekes madár a szerelem,

vágyat, csókot, és bókot ád,

s ha kettő reppen fel a fára,

észveszejtő, lágy szerenád.


Hát ne is mond ki, tudom ki vagy!

Énekes rigó a fák között!

Akkor is dalolsz, ha zeng a fagy,

mi szép jászolba költözött.


Ha meg harapsz, is áldalak én,

világ tetején járt lélek,

könnyet hullajtó költemény:

Miért is élünk - ígéret!


Rögök alól is, áld és áldják,

s hová még tán' a szó sem ér,

de születnek új, s új bábák,

ki szénát rak, szénát cserél

a magány megváltójáért!


Nyomár, 2022. május 18.


 

xltibcsi•  2022. április 16. 07:40

Szerelmes a bor, szerelmes

Szerelmes a bor, szerelmes, emberfiába, 

még megszerette akkor, muslica korába.

Bár még előtte, még apró fürt korába,

nem ismerte volna, talán még a templom

orgonasípja is, künn a réten árván dalolna.


Szerelmes voltam én is, csinos szőke lyányba,

mint földre hulló levél, katicabogárba.

Óh, még szívem szállna, vissza régi nyárba,

nem volna ily lelkem, ily magányos árva!

S e templom nincs kitárva, be van kulcsra zárva.


Óh', ha már csak egy percre, óh, még rét dalolna,

az gyönge árva szívem, óh', mily boldog volna!

De a rét haragos, vihar tombol rajta,

szegény szívem, onnan bár szaladni tudna,

egy emlék tombol, s lelkét bár feledni tudna.!


    Nyomár, 2022. április 16

xltibcsi•  2022. április 15. 15:09

A legszebb átok

          


Szerelmi csalódás, ah', a legszebb átok,

szép szavakat erre pokolba sem látok!

Jártam a mennyben, s csak némán álltak,

nem is mondtak semmit, nem is szántak!     

 

Magamba néztem én, biztatón és mélán,

kacagtam egy kohadt görbe rücskös létrán.

Valamit szavaink, biztos elhibáztak,

s ekkor azt mondták: Igen! - majd csodáltak.

     

Szakadó esőtől, hótól nem málik szét,

pusztíthat árvíz, vihar, vagy égi menyét,

de ha lelked orgonavirágból fakad,

túlél téli zordon rossz napokat!


Nyomár, 2022. április 15.