xltibcsi blogja

Szerelmes a bor, szerelmes, emberfiába, 

még megszerette akkor, muslica korába.

Bár még előtte, még apró fürt korába,

nem ismerte volna, talán még a templom

orgonasípja is, künn a réten árván dalolna.

Szerelmes voltam én is, csinos szőke lyányba,

mint földre hulló levél, katicabogárba.

Óh, még szívem szállna, vissza régi nyárba,

nem volna ily lelkem, ily magányos árva!

S e templom nincs kitárva, be van kulcsra zárva.

Óh', ha már csak egy percre, óh, még rét dalolna,

az gyönge árva szívem, óh', mily boldog volna!

De a rét haragos, vihar tombol rajta,

szegény szívem, onnan bár szaladni tudna,

egy emlék tombol, s lelkét bár feledni tudna.!

    Nyomár, 2022. április 16