xltibcsi blogja
SzemélyesGyógyítsd meg őt
Én istenem, ki szemembe könnyet adott,
adj a szentségből egy kenyérnyi darabot!
Gyógyítsd meg az eget, beteg Édesanyám,
Hadd lássam teljében, házának udvarán.
Hiába sóhaj, gyönge szellővel se bír,
Hiába esdeklek a csodák erdein,
Hiába csodás, betegen rút a világ,
és gyógyítsd meg őt, s aki még élni kíván!
Nyomár, 2024. március 22.
Álom
Éjnek vándorló közepén,
megkélt e szegény, mint lepény.
Az ágyamban, a dagasztó tálamban,
meghízott ordítva reggel-vágy szavam.
Nyújtózkodó kezeim kardtalan.
De mégis a sötétet cséphadarom,
mert elnyom az álom: e nagyhatalom.
Felkelő lázadó lennék jómagam,
hogy még éj él, s a reggel oda van?
E sötét borús elnyomásban,
kardot vélek a lámpásban?
Az álom mézes szitok, és hősi halál,
de mire a nap kél kevélyen talpra áll.
Hajnali mécsesnél hagyom el sírom,
mert a fény könnyű szabadság-szirom.
S ha jő az est, a test is leszáll,
mint a turul, ...a sorsban ez áll...
Nyomár, 2024. március 20.
Mélypontról
Túl mélyen voltak az ős fák,
gyökerekkel viaskodtak.
A mohák alatt mohón éltek,
mert nem hittek a valónak.
Nem hitték el: fenn is lehet!
Mohák alant mocorogtak.
Nem hitték el: a föld kerek,
tétován-izgőn nyafogtak.
És egy vadkan túrni kezdett
a moha leplet bóklászva,
elseperve a keresztet
s a fényt felém hozta lázba.
És jött a fény, s a vak remény,
földből felfelé átütött,
és nem egy kar: egy zenekar!
Isten akkor reám esküdött.
Felvont a földből az égbe:
s feleszmélve lát téli táj.
„Jer, liánkodj a reménybe!“
- suttogta az égi király.
És a remény derekán
mint tengerhabon hableány:
egy angyal hozott fel mélyről,
kinek könnyei tengerén
élet csillogott szeméből.
Nyomár, március 14.
Isten idejött
Befútta a szél az ablakon,
...de honnan tudta, hogy itt lakom!?
Cirógatta hajamat az őszi napfény.
...és kilibbent egy újabb jóért,
a tornác alá, ím belibegett,
arcomon éreztem: lihegett.
Valami nagyon fontosért imádkozott.
S a kitárt ajtón így ideosont,
szétnézve sem látta a plafont:
jókedvet hintett téli zimankó előtt.
Isten, ...Isten idejött!
Nyomár, 2023. október 01.
Álmos téli reggel
Álmosan borzolt a reggel,
s felkúszott a nap: a pásztor.
Ám bábeli színek helyett,
csak fél-szürkésre varázsolt.
És januári szívem megtorpant,
ködös szikrák közt cikázott.
A tavasz meg nagyokat horkant,
csak holt liba hangon gágog.
S így álmodoznak a rétek, mint
megkövesedett pásztorkutyák,
/a félredőlt kazlak között/
amelyek a csöndet ugatják.
Nyomár, 2024. január 22.