xltibcsi blogja

Személyes
xltibcsi•  2024. március 22. 20:58

Gyógyítsd meg őt

Én istenem, ki szemembe könnyet adott,

adj a szentségből egy kenyérnyi darabot!

Gyógyítsd meg az eget, beteg Édesanyám,

Hadd lássam teljében, házának udvarán.


Hiába sóhaj, gyönge szellővel se bír,

Hiába esdeklek a csodák erdein,

Hiába csodás, betegen rút a világ,

és gyógyítsd meg őt, s aki még élni kíván!


Nyomár, 2024. március 22.

 


xltibcsi•  2024. március 21. 01:23

Álom

Éjnek vándorló közepén, 

megkélt e szegény, mint lepény.

Az ágyamban, a dagasztó tálamban,

meghízott ordítva reggel-vágy szavam.

Nyújtózkodó kezeim kardtalan.

De mégis a sötétet cséphadarom,

mert elnyom az álom: e nagyhatalom.

Felkelő lázadó lennék jómagam,

hogy még éj él, s a reggel oda van?

 

E sötét borús elnyomásban,

kardot vélek a lámpásban?

Az álom mézes szitok, és hősi halál,

de mire a nap kél kevélyen talpra áll.

Hajnali mécsesnél hagyom el sírom,

mert a fény könnyű szabadság-szirom.

 

S ha jő az est, a test is leszáll,

mint a turul, ...a sorsban ez áll...

 

Nyomár, 2024. március 20.

xltibcsi•  2024. március 14. 20:40

Mélypontról


Túl mélyen voltak az ős fák,

gyökerekkel viaskodtak.

A mohák alatt mohón éltek,

mert nem hittek a valónak.


Nem hitték el: fenn is lehet!

Mohák alant mocorogtak.

Nem hitték el: a föld kerek,

tétován-izgőn nyafogtak.


És egy vadkan túrni kezdett

 a moha leplet bóklászva,

elseperve a keresztet

s a fényt felém hozta lázba.


És jött a fény, s a vak remény,

földből felfelé átütött,

és nem egy kar: egy zenekar!

Isten akkor reám esküdött.


Felvont a földből az égbe:

s feleszmélve lát téli táj.

„Jer, liánkodj a reménybe!“

- suttogta az égi király.


És a remény derekán

mint tengerhabon hableány:

egy angyal hozott fel mélyről,

kinek könnyei tengerén

élet csillogott szeméből.


Nyomár, március 14.

 

xltibcsi•  2024. január 25. 07:20

Isten idejött


Befútta a szél az ablakon,

...de honnan tudta, hogy itt lakom!?

Cirógatta hajamat az őszi napfény.


...és kilibbent egy újabb jóért,

 a tornác alá, ím belibegett,

arcomon éreztem: lihegett.

Valami nagyon fontosért imádkozott.


S a kitárt ajtón így ideosont,

szétnézve sem látta a plafont:

jókedvet hintett téli zimankó előtt.

Isten, ...Isten idejött!


Nyomár, 2023. október 01.

 


xltibcsi•  2024. január 23. 08:06

Álmos téli reggel

Álmosan borzolt a reggel,

s felkúszott a nap: a pásztor.

Ám bábeli színek helyett,

csak fél-szürkésre varázsolt.

És januári szívem megtorpant,

ködös szikrák közt cikázott.

 A tavasz meg nagyokat horkant,

csak holt liba hangon gágog.

S így álmodoznak a rétek, mint  

megkövesedett pásztorkutyák,

/a félredőlt kazlak között/

amelyek a csöndet ugatják.


Nyomár, 2024. január 22.