xltibcsi blogja

Közélet
xltibcsi•  2024. március 28. 09:37

Városban


Fából már tíz ujjad is kinőtt,

és virágzik a körmöd: lombján.

...de elvész a fűben a virág,

elsepri hanyag ember-orkán!


Torkán koldul a nagy dézsa,

a gyepmester néha ránéz.

Színes sánta a harangláb,

ha netalán csurogván méz!


Néz az ember: szép is a zöld!

De tarka pompa bujdokol.

A varázslótól fél talán,

hogy rejtegeti a bokor?


Bókolnék! - szól a parki pad,

Na, de mindez, ó, hiába!

Belefulladt milljó virág,

hm, ebbe a históriába!

 

Kornyikálva nyír a zenész,

átszalad a mén a parkon,

gyér rózsát, jól kikerülve,

tövét nem tépve pardon!


Hallom, hogy a madár zöldül,

látom, mily zölden csicsereg!

A gaz alatt zölden röpül,

a zöld égről, meg lepereg!


Nekem nem vész! ...zöld a város,

hogyha zöld a virágváza,

ha zöld a zölddel határos:

Legalább gondolj: virágra!


Virgácsra nézzen a vándor?

Hol van: piros fehér rózsa?

Persze Tarzan fán is elél...

vagy metró kapaszkodóba...


Vagy ráömlött a vakolat,

a rengeteg szép virágra?

de király orrán borvirág,

az..., virít a nagy világra!!


Csak a király orra előtt,

veszi elő a reszelőt!

Ékes polírral csiszolja,

veszi elő a meszelőt...



Nyomár, 2024. március 28.

 

xltibcsi•  2024. február 16. 11:39

Ősz

Ólmosabb immár a nap,
rezesebb már az alkony.
A madárijesztő rév magánya szűzi.
Még imitt-amott lepke, borvörös virág,
a tücsök a ősz indulót hegedüli.


Levél-korpás szép mező,
őzek a szántóföldön.
Vijjog egy héja a messzi bércek felett.
Még parazsas hamvak közt kandikál a nyár,
a tölgy nyárarca, a puttony fele nevet.


Retteg a cirok, szél fú,
egymás megé lengve búj.
Míg szikár varjú marakszik a jegenyén.
hóhéros, játszi örömmel peng a kasza,
nyári madárfüttyös rét merengő helyén. 


Gombák, csipke-nép, estpír,
nyáj körül zsong a puli.
Mén, nem unva kunság mezejét a pásztor.
Míg szürke-tarka nyája fölött ég borong,
őszt derítő furulyát húz a subából.


Fátylas napfények alatt,
a hős szél levélt arat.
A hárfák pendülését zizegés töri.
Csókot hintnek a levelek elpirulva
s rügyfakadásig az avar zsebét tömi


...a nagy télnek neki indulva....


Most ölelj meg még jobban,
rőzsés nyár a sarokban!
Most ölelj, lobbanj: - Ne dideregj kedves!
Hogy még a zord, legádázabb téli hóban,
vakító marcangolóban is lágyan szeress!


Nyomár, 2023. szeptember 13.


xltibcsi•  2022. augusztus 7. 22:56

Szabadság

Suhan a szél a hidak fölött,

Zongorát visz egy szekér,

Aljas setét most nem közeleg,

Balga a babona, s aludni tér.

Alszik, s nem ébreszti ménkő,

Dörren, s nem ijed a puszta,

S zászlót csak déli nap perzsel.

Ám de jól vigyázz, elmúlhat a mámor,

Gonosz van lesben, s mintha csak aludna...


Nyomár, 2022.augusztus 07.

 


xltibcsi•  2022. június 6. 10:35

Rohannak a fák /Szignó/



Csak ültem a trolin, este elmerengvén,
Zilált gesztenyefák suhogtak csak léhán
Inogva, s tán szólani akartak felém,
Ne menj tovább! - illegve intett egynehány.
Karokkal üveg-arcom cirógatva gyengén,
Elébem jöttek, kinek kedve rég silány.


Távolban ott a fák még nem is ismernek,
Itteni alkatom most feléjük robog,
Botor vakon gyűlve, tán a trolit várják,
Omlik felém vadul, s én vadul nézve kapkodom,
Rohannak a fák, rohannak gyönyörű bénák!


        Nyomár, május 25.


             Czinke Tibor






 


 


xltibcsi•  2022. május 10. 22:43

Vihogva közelít egy ember



Vihogva közelít egy ember,
hajában lobog a hallgatás.
Épp szánalom kúszik a szemébe,
a vihogásban már nincs maradás.


Parázsan néz, valaki fáradt,
ki mellette lomhán elsusog;
tűrve ingjét, mely elszakadt midőn
kávéház előtt e méla dolog.


S egy újságba tekert városdal
a kanyargós úton: az élet 
csilingel egy meggörnyedt villamos
megriadt villanó fényszemével.


És újra vihog, már-már kacag,
vacak, kacatok közt kószál,
s az újságból kiszakad egy lélek,
mely a vihogót inteni próbál.


          Nyomár, 2022. márc. 18.