xltibcsi blogja
KözéletFebruár közepén
Hol van, ó, ím virág-kalács?
Februárnak lelke dér.
El ne hidd a fénynek haját,
nem lobog még lelkedért!
Sűrű fátyol, rideg salak,
bozontosan téli árny,
hamis kártyás, renyhe alak,
eltévedt a jó irány.
Deres bundája a jégnek
vággyal csapkod lilleszárny...
- Hátha mire ideérnek,
kitanul a tél-deák!
Ó, ím suttog madárének,
télnek buzgó habja zúg...
El ne hidd a déli szélnek
álnok az még - kis hazug.
Nyomár, február 16.
Álmos téli reggel
Álmosan borzolt a reggel,
s felkúszott a nap: a pásztor.
Ám bábeli színek helyett,
csak fél-szürkésre varázsolt.
És januári szívem megtorpant,
ködös szikrák közt cikázott.
A tavasz meg nagyokat horkant,
csak holt liba hangon gágog.
S így álmodoznak a rétek, mint
megkövesedett pásztorkutyák,
/a félredőlt kazlak között/
amelyek a csöndet ugatják.
Nyomár, 2024. január 22.
A vásárfián múlik
Az élet egy kálvária, s e kálvárián
minden a vásárfián múlik!
A holnap tán a barátom, végletekig.
Pihe-ólom vállon cipelve egymást,
ha akar megtart e kenyér-barát
ha akar megöl, s a szívbe beleváj -
elárul, árul, mint kalácsot.
Sors írja lelkünk lélektanát,
s markolja a kalapácsot...
Vár a holnapi ég, ami elég, vagy elég
hogy kibírjam csöndesen még tovább,
ez a jó barát, vagy megaljasult rossz cseléd,
megoldja netán e fátum gondját.
Barát a holnap, mert hurcol bárhova,
és én naiv lelkemmel elhiszem,
hisz könyörtelen helyekről visz tova,
hisz a barát egy naivnak ilyen.
A remény mondja bennem, hogy barát!
A remény s mert megfogant, a naivság kihűl -
bár sokszor gyermekin lel egy kazánt
s a remény: falak nélküli háznak nekidűl,
Rozsdással é, vagy fényes szeggel,
minden megtalálja a helyét,
Isten itt - egy irányba terel,
mint ki kaparja a gesztenyét.
Nyomár, 2025. január 12.
Szenteste
Boldog most a világ, mert csengettyű járja,
a magányos is talál kezet.
Megtelik a világ minden ispotálya,
máma ott benn, mindenki szeret!
Ma
gazdagabb a szegény,
a gazdagabb szerény,
valami már kellett
a világ tengelyén.
Boldog a világ, mert puhul most a kő,
mert a kis Jézuska szép jászolba jő.
Boldog a világ, ím, csitul minden hályog,
elvész rút átok bokor dere megett,
szerelmetes domb lett a süllyedő árok,
valami jót, máma mindenki szeret.
Ma sutba veti kardját a haramia,
sötét lelkén ma tiszta fátyol lebeg,
fény hatja át, ma szétborzolt szellemét,
valami jót máma mindenki szeret.
Nem félek, Uram, ma - nem, senkitől,
mert kicsorbult minden rossz kedvű tőr,
máma minden setét üveg kitör,
ma illan a lélek a pokol ámbitusán.
Elbúj a rossz lélek téli felhők mögé,
és szórja a havat, szórja mind reánk,
és te eljöttél Kedves, és mégis szeretsz,
mert szépen meghallgattad az Úr imánk!
Nyomár, 2024. december 24.
Koldus sirám
Nem vagyok senki, tán csak egy száműzött bánat,
én száműzött, ballagok, bátran a halálnak.
A halálnak illata, talán a menyország,
...hát nem szeret senki, csak tékozló diófák...
Annak is lombja közt, én Istenem elveszek!
Ha nem szeret senki, így élni már nem lehet.
Bár nem vagyok senki, sem élet, sem bús halál,
ám egyszer egy pacsirta, talán majd rám talál...
Nyomár, 2023. október 21.