xltibcsi blogja
KözéletVárosban
Fából már tíz ujjad is kinőtt,
és virágzik a körmöd: lombján.
...de elvész a fűben a virág,
elsepri hanyag ember-orkán!
Torkán koldul a nagy dézsa,
a gyepmester néha ránéz.
Színes sánta a harangláb,
ha netalán csurogván méz!
Néz az ember: szép is a zöld!
De tarka pompa bujdokol.
A varázslótól fél talán,
hogy rejtegeti a bokor?
Bókolnék! - szól a parki pad,
Na, de mindez, ó, hiába!
Belefulladt milljó virág,
hm, ebbe a históriába!
Kornyikálva nyír a zenész,
átszalad a mén a parkon,
gyér rózsát, jól kikerülve,
tövét nem tépve pardon!
Hallom, hogy a madár zöldül,
látom, mily zölden csicsereg!
A gaz alatt zölden röpül,
a zöld égről, meg lepereg!
Nekem nem vész! ...zöld a város,
hogyha zöld a virágváza,
ha zöld a zölddel határos:
Legalább gondolj: virágra!
Virgácsra nézzen a vándor?
Hol van: piros fehér rózsa?
Persze Tarzan fán is elél...
vagy metró kapaszkodóba...
Vagy ráömlött a vakolat,
a rengeteg szép virágra?
de király orrán borvirág,
az..., virít a nagy világra!!
Csak a király orra előtt,
veszi elő a reszelőt!
Ékes polírral csiszolja,
veszi elő a meszelőt...
Nyomár, 2024. március 28.
Ősz
Ólmosabb immár a nap,
rezesebb már az alkony.
A madárijesztő rév magánya szűzi.
Még imitt-amott lepke, borvörös virág,
a tücsök a ősz indulót hegedüli.
Levél-korpás szép mező,
őzek a szántóföldön.
Vijjog egy héja a messzi bércek felett.
Még parazsas hamvak közt kandikál a nyár,
a tölgy nyárarca, a puttony fele nevet.
Retteg a cirok, szél fú,
egymás megé lengve búj.
Míg szikár varjú marakszik a jegenyén.
hóhéros, játszi örömmel peng a kasza,
nyári madárfüttyös rét merengő helyén.
Gombák, csipke-nép, estpír,
nyáj körül zsong a puli.
Mén, nem unva kunság mezejét a pásztor.
Míg szürke-tarka nyája fölött ég borong,
őszt derítő furulyát húz a subából.
Fátylas napfények alatt,
a hős szél levélt arat.
A hárfák pendülését zizegés töri.
Csókot hintnek a levelek elpirulva
s rügyfakadásig az avar zsebét tömi
...a nagy télnek neki indulva....
Most ölelj meg még jobban,
rőzsés nyár a sarokban!
Most ölelj, lobbanj: - Ne dideregj kedves!
Hogy még a zord, legádázabb téli hóban,
vakító marcangolóban is lágyan szeress!
Nyomár, 2023. szeptember 13.
Szabadság
Suhan a szél a hidak fölött,
Zongorát visz egy szekér,
Aljas setét most nem közeleg,
Balga a babona, s aludni tér.
Alszik, s nem ébreszti ménkő,
Dörren, s nem ijed a puszta,
S zászlót csak déli nap perzsel.
Ám de jól vigyázz, elmúlhat a mámor,
Gonosz van lesben, s mintha csak aludna...
Nyomár, 2022.augusztus 07.
Rohannak a fák /Szignó/
Csak ültem a trolin, este elmerengvén,
Zilált gesztenyefák suhogtak csak léhán
Inogva, s tán szólani akartak felém,
Ne menj tovább! - illegve intett egynehány.
Karokkal üveg-arcom cirógatva gyengén,
Elébem jöttek, kinek kedve rég silány.
Távolban ott a fák még nem is ismernek,
Itteni alkatom most feléjük robog,
Botor vakon gyűlve, tán a trolit várják,
Omlik felém vadul, s én vadul nézve kapkodom,
Rohannak a fák, rohannak gyönyörű bénák!
Nyomár, május 25.
Czinke Tibor
Vihogva közelít egy ember
Vihogva közelít egy ember,
hajában lobog a hallgatás.
Épp szánalom kúszik a szemébe,
a vihogásban már nincs maradás.
Parázsan néz, valaki fáradt,
ki mellette lomhán elsusog;
tűrve ingjét, mely elszakadt midőn
kávéház előtt e méla dolog.
S egy újságba tekert városdal
a kanyargós úton: az élet
csilingel egy meggörnyedt villamos
megriadt villanó fényszemével.
És újra vihog, már-már kacag,
vacak, kacatok közt kószál,
s az újságból kiszakad egy lélek,
mely a vihogót inteni próbál.
Nyomár, 2022. márc. 18.