xltibcsi blogja
HumorHuszonhárom óra öt
A görbe tükörben még van idő,
odahúzódzkodom,
biztos annyit mutat odakünn is
a nagy templomtorony.
A mai nap már
szinte el is tűnt a sásba.
Az anya-hajó
összement a nagymosásba.
A templom tornyán
fekete a cserép,
a virágot már fel se fedezni benne,
olyan nagy a setét.
Hátán alszik a kutyaól,
szája, annak is cserepes,
mert lepottyant egy cserép,
pont a víz mellé a cseles!
Mindenhol óra ketyeg,
a csend, mint ping pong labda,
a kis kínai meg
elmerült a viaszba.
A sarlós hold meg csillagtűzön
steak-et sütött a parazsán,
és tátva maradt a szája evés után.
Libeg, fekete pamacsok tövén,
mint a katamarán.
A lókupec nyikorgón
benyit a spájzba,
s észre se vette az anya-hajót
a nagymosásba.
Hátán a kutyaól is
a nagy anya-hajót keresi,
feldúlt, mint a szénaboglya,
mert unalmába megteheti.
Egész nap szundított,
még a kutya se volt benne.
Most élénkül a pimasz,
merül be a történetbe!!
Egy utca lámpa kiált:
- Itt vagyok, ide nézz!
...de a részeg a földet lesi,
...mit hagyott el a tehenész.
Hát ezért sütöttem lepényt!
- kiált az utcalámpa.
Rám se figyelsz, a fene a dolgod!
Megérdemelted, hogy beletenyereltél
a bűzös marhasárba.
S mindez, huszonhárom óra ötkor,
vagy valamivel utána.
Nem akartam beleírni,
de beletenyerelt
a bűzölgő marhasárba.
Nyomár, 2024. december 16.
Csiga a falon
Egy apró éticsiga brummogott a kőfalon,
oly halkan, hogy síri csendnek is méltó jutalom.
Megjelölte sóhajjal szegény a visszautat,
úgy, úgy sóhajtva, hogy a hasa tüstént behuppadt.
Megijedt a huppadástól, s leurott a földre.
Már nem is tudom: Kardvirágra? Bicskára? Tőrre?
...Ketté hasadt házzal, parázva, megalázva futott,
s úgy vette a levegőt, mint Szent Pál a vermuthot!
Nyomár, 2023. szeptember 16.
Bugyuta vers
Halálból száguldtam születésem előtt,
hogy mire pottyanni kell, majd ott legyek,
véletlen se késsek, a torkom beskálázni..
Nehogy nehogy, jaj! nehogy kinevessenek!
Mámorral gondoltam, uncsis halálomban,
hát, hogy künn a fényben: születésem napján...
...az nem lehet, hogy unalmas oroszlán hanggal,
ringjak az orgonafán: Anyámnak karján!
Nyomár, 2023. június 16.
Virágba borultak a fák avagy Részeg a kertben
Virágba borultak a fák, óh lelkem Fáni!,
Szegény kertész, hogy fogja ezt így kikapálni?
Baltával virágok közé bizony nem csapunk!
Kapával meg fát, óh Fáni, azt hogy akarunk?
Annyi szép virág, templomnak nincs annyi kelyhe,
mint ahány virágot számolva ember lehelne.
Mit tegyünk így Fáni, hisz virágnak ez nagy nyűg?
Hát beásunk a föld alá, oszt' onnan kezdjük!
Gyökerénél ragadva, kirántom a földből,
te meg addig pakolj ki a szenesvödörből!
Óh Fáni, és hozz bort is, hmm vizet szomjas vagyok,
meg a virágra, mert ő is én is elhervadok!
Óh, Fáni - likas, nincs meg a cinvödör alja!
Semmi baj, virágnak nincs szeme, nem zavarja.
Ja, ott van az avarba a szemüvegem is,
a szemem, mint virágnak, olyan nekem is!
Bár orrom színesebb szememnél, mi tagadás,
szeretem a bort, mint a pap - hisz égi áldás!
Na, de törődjünk a virággal, mindjárt este!
Itt a szelence, rengeteg a pénzem benne...
...na ások, mert itt az este, hol is, hol kezdjek?
Itt ez a fránya gally - oszt' ki ne tekeredjek.
Jaj a szelence, tele ment földdel, óh Fáni!
Hol vagy? Bort akarok még, nem kiabálni!
Na! Megitta a bort, most így tovább hogy ássak?
Oszt' az egy üvegek meg szájuknál hangyásak!
Hej virágok, ti legalább most fával háltok!
Fának meg sok virág lesz ... jaj de szép álmok!
Én meg Fánival ma már nem hiszem, hogy ások,
ha az üveg az is, mi nem vagyunk hangyások!
Nyomár, 2022. április 10.