xltibcsi blogja

Hol van, ó, ím virág-kalács?

Februárnak lelke dér.

El ne hidd a fénynek haját,

nem lobog még lelkedért!

Sűrű fátyol, rideg salak,

bozontosan téli árny,

hamis kártyás, renyhe alak,

eltévedt a jó irány.

Deres bundája a jégnek

vággyal csapkod lilleszárny...

- Hátha mire ideérnek,

kitanul a tél-deák!

Ó, ím suttog madárének,

télnek buzgó habja zúg...

El ne hidd a déli szélnek

álnok az még - kis hazug.

Nyomár, február 16.

Mikor egy csónak voltam sóhajtozó -

nyár után, télre elfelejtett tavon -

ringhattam volna múlt sírón magamnak,

de rámeredtem az égre a fagyon.

Csak ámultam hangtalan téli dermesztő napot.

S tavasz lett, mire

 ráeszméltem: miért is fagyasztotta kővé a

tavaszt a nyárt, az őszt és minden pillanatot.

Nyomár, 2024. január 08.

Jaj, a játékmackóm már megint köhög!

Elfelejtettem ráadni a kabátot.

...de nem baj, nem, mert a bőrönd tele van

ruháival - jaj, jaj, én, hát nem látod!

Na! Így már jó is, most már nem is köhög,

mert ráadtam, amit Anya varrt neki...

Most így egészséges, s öröm látni hát,

hogy már a mesekönyvem is érdekli. 

Itt egy szöszmösz a bundáján, meg ott is van,

meg a nagy cica szőre, a Mircié!

Megfésülöm! ...itt van! ...aztán usgyi a

Nagyi, mert Morzsi megeszi sütijét!

Indulok is! ...itten fordulok balra...

Óh maci, nem mondtad, hogy fésülködjek!

Megnézem magamat a kirakatban,

ott a boltnál, amelyik, üres, öreg.

Ott a nagyim, de jó! Vár a kapuban.

A morzsi meg forog és szöcskén ugrik.

Ő nagyot tud! A lábában nyúl van!

S mindjárt uzsgyi, ...mindig fa alá bújik.

Szia Mama! Anyu nem ért rá mostan,

mert ruhát pakol, és én már nagy vagyok.

Egyedül, így indultam óvatosan..

...súgok valamit, ...nem is! Puszit adok! 

Remélem morzsi, ma jó kutya voltál,

s nem ettél bele a fincsi sütibe,

s remélem mireánk is gondoltál,

én, s a maci sütizni jöttünk ide!

Hm, Morzsi megette! ...Nem is! Nagyi viccel!

Jaj, még jó, hogy tudod, hogy a kedvence

a jó süti, nokedlivel azelőtt,

hogy a maci a krémmel összekenne.

Ó, ott a virágon! Katicabogár!

Látod macikám! Az nem csíp meg, ne félj!

Nem dongó szálldogál, ne ijedj tőle!

Így ni! Kezünkre vesszük így hát ezért..

Kiszaladok a kertbe vele Nagyi!

-Jó, jó, kicsim, de a kakasra vigyázz!

Neked talál szaladni, mint a múltkor,

aztán sírt, sír az egész ház, jól vigyázz!

Inkább még sem!  ...ó, lelököm a földre.

Hm, jaj, mégse! ...az fájna, és beteg lenne.

Hm, Papához, ha temetőbe indulunk,

leteszem a színes falevelekre.

Nyomár, 2024. október 21.

Nem vagyok senki, tán csak egy száműzött bánat,

én száműzött, ballagok, bátran a halálnak.

A halálnak illata, talán a menyország,

...hát nem szeret senki, csak tékozló diófák...

Annak is lombja közt, én Istenem elveszek!

Ha nem szeret senki, így élni már nem lehet.

Bár nem vagyok senki, sem élet, sem bús halál,

ám egyszer egy pacsirta, talán majd rám talál...

Nyomár, 2023. október 21.

A görbe tükörben még van idő,

odahúzódzkodom,

biztos annyit mutat odakünn is

a nagy templomtorony.

A mai nap már 

szinte el is tűnt a sásba.

Az anya-hajó

összement a nagymosásba.

A templom tornyán

fekete a cserép,

a virágot már fel se fedezni benne,

olyan nagy a setét.

Hátán alszik a kutyaól,

szája, annak is cserepes,

mert lepottyant egy cserép,

pont a víz mellé a cseles!

Mindenhol óra ketyeg,

a csend, mint ping pong labda,

a kis kínai meg 

elmerült a viaszba.

A sarlós hold meg csillagtűzön

steak-et sütött a parazsán,

és tátva maradt a szája evés után.

Libeg, fekete pamacsok tövén,

mint a katamarán.

A lókupec nyikorgón 

benyit a spájzba,

s észre se vette az anya-hajót

a nagymosásba.

Hátán a kutyaól is

a nagy anya-hajót keresi,

feldúlt, mint a szénaboglya,

mert unalmába megteheti.

Egész nap szundított,

még a kutya se volt benne.

Most élénkül a pimasz,

merül be a történetbe!!

Egy utca lámpa kiált:

- Itt vagyok, ide nézz!

...de a részeg a földet lesi,

...mit hagyott el a tehenész.

Hát ezért sütöttem lepényt!

- kiált az utcalámpa.

Rám se figyelsz, a fene a dolgod!

Megérdemelted, hogy beletenyereltél

a bűzös marhasárba.

S mindez, huszonhárom óra ötkor,

vagy valamivel utána.

Nem akartam beleírni,

de beletenyerelt

a bűzölgő marhasárba.

Nyomár, 2024. december 16.