Pflugerfefi blogja

Ha holttá válik mi még mozogna,

koszos lélekké pusztul a való,

sajátra mártogat  mit elorozna,

s magára marad a hintaló,

nem mindegy , ha nyílik az ablak,

virágzik a tèli , korai növényzet,

sejtésre tavaszodik , mit kapnak

esèlyt az életre ácsingózó képek,

valakik kategórizálták a létet,

nem létező, koldus, csóró, vegetáló,

csirkelábat rágcsáló, ki várja a véget,

semmiből élő, levegőböl agonizáló,

a király kategória, mely puccos partikon

kaviárt pezsgővel , bögyös libákkal

èli remekbeszabott , turbózott  habszifon

èletèt, pénzzel intézett vitàkkal,

ki dolgozó, pénzét megkereső,

embereknek búgja fennhèjàzó stílusát,

parazitàk élete így is feledhető,

hisz elvesztik az utolsó tusát.

Tünedező pátosz köznapokba ájul,

Már tudom, hogy el kell felejteni,