Pflugerfefi blogja

Történelem
Pflugerfefi•  2021. május 6. 21:48

Múlton èlve...

Honunk már nem vágyja a lantot,

mely szívhez szóĺ, síríg kisér,

nem èlez, nem fènyesít kardot,

búval bélelt àlmos jövőt ígèr,



A dal mely dicső tettekről énekelt,

szànalmas suttogàssá halkult,

a hős ki tette  utàn tèrdepelt,

és újból  èletet èlni tanult,



Ős idők tova tünte  jövőbe nèz,

sápadtá oldódik lenge àlma,

históriàk sora mindig megigèz,

holtak csontja fölött nő a pálma,



Jelenben haldoklik a jövő,

átlép a múlt furcsa kèpein,

hiszed ha nem pajzsot törő

a lét  a múlt csàmpás léptein.

Pflugerfefi•  2019. október 22. 20:21

Ötvenhat margójára....


Szűkülünk tereinkben, aztán sźűkölünk
kétségeinkben, törvényekkel határolva,
vad álmainkkal  szabadságra törünk,
tudva, hogy le vagyunk szabàlyozva.,


a lélek égre szálló magyar turullmadàr,
vágytól fűtött , elemeiben tárolt èrzet,
bár dúlt es ölt honában, török, tatàr,
szívében a magyarsága örök igézet,


ötvenhat hősei , idegennel szembe,
lelkükben a vágy , szabad haza,
ősi hitèt István királytól kezdve,
egyenesedett kezükben a kasza,


tolódott tovább, hogy miénk a hon,
tankok tèpték szeretett földjeink,
nem hagyták pedig tièd az otthon,
s oroszt tanultak saját kölykeink,


màr vert hadak útjàn ébred az élet,
sorokba zàrt , láncokon a szàrnyak,
emberi mivolt , megoldatlan képlet,
pedig lelkükben tovább égnek a vágyak!