Pflugerfefi blogja
TörténelemMúlton èlve...
Honunk már nem vágyja a lantot,
mely szívhez szóĺ, síríg kisér,
nem èlez, nem fènyesít kardot,
búval bélelt àlmos jövőt ígèr,
A dal mely dicső tettekről énekelt,
szànalmas suttogàssá halkult,
a hős ki tette utàn tèrdepelt,
és újból èletet èlni tanult,
Ős idők tova tünte jövőbe nèz,
sápadtá oldódik lenge àlma,
históriàk sora mindig megigèz,
holtak csontja fölött nő a pálma,
Jelenben haldoklik a jövő,
átlép a múlt furcsa kèpein,
hiszed ha nem pajzsot törő
a lét a múlt csàmpás léptein.
Ötvenhat margójára....
Szűkülünk tereinkben, aztán sźűkölünk
kétségeinkben, törvényekkel határolva,
vad álmainkkal szabadságra törünk,
tudva, hogy le vagyunk szabàlyozva.,
a lélek égre szálló magyar turullmadàr,
vágytól fűtött , elemeiben tárolt èrzet,
bár dúlt es ölt honában, török, tatàr,
szívében a magyarsága örök igézet,
ötvenhat hősei , idegennel szembe,
lelkükben a vágy , szabad haza,
ősi hitèt István királytól kezdve,
egyenesedett kezükben a kasza,
tolódott tovább, hogy miénk a hon,
tankok tèpték szeretett földjeink,
nem hagyták pedig tièd az otthon,
s oroszt tanultak saját kölykeink,
màr vert hadak útjàn ébred az élet,
sorokba zàrt , láncokon a szàrnyak,
emberi mivolt , megoldatlan képlet,
pedig lelkükben tovább égnek a vágyak!