Pflugerfefi blogja

Ha verset írsz, gondolj az olvasóra,

hagyd , hogy peregjen a homokóra,

legyen benne sok értelmes gondolat,

ne tetèzd náluk a fájó gondokat,

a rímek legyenek frappánsan csattanók,

hidd , hogy figyelnek, s olvasnak,

nem jönnek ördögök és manók,

legyen hegye, s tintája tolladnak,

sok jó versnek , íràsnak rossz a vège,

mutass utat az igazság felé tereld,

fénylő, s pozitív legyen az érve,

mintha nem fájna ha ràfelelt,

ha versírasra adtad a kobakod,

legyèl emberi, és humànus,

pár szó , mondat legyen a bakod,

hisz a vershez nem leszel àrus!

Szavakba bújó szépség a világ,

költők megírták règen és most,

mint hullatja szirmát a viràg,

megèrinti az ifjút és a korost,

szavakba bújó szépség a világ,

lepkeszàrnyként kéklik odafent,

nem làtszanak tőle a hibák,

sokaságkènt tarkálik idelent,

szavakba bújó szépség a világ,

nem lègből kapott  gondolat,

nyitott lelkekből messzire kilàt

a természet iránti hódolat,

szavakba bújó szèpség a világ,

megènekelték már nagyjaink,

suttogtàk rég elmormolt imák,

s tették széppé csúf napjaink,

költészet napjára àlmodott sorok,

versekkel fekszem s ébredek,

szavakba vetett hittel, konok

akarattal élem szavakkal életem.

Fent bérceken holt csend