Pflugerfefi blogja

Vers
Pflugerfefi•  2022. július 21. 21:41

Versárus.

Ha verset írsz, gondolj az olvasóra,

hagyd , hogy peregjen a homokóra,

legyen benne sok értelmes gondolat,

ne tetèzd náluk a fájó gondokat,



a rímek legyenek frappánsan csattanók,

hidd , hogy figyelnek, s olvasnak,

nem jönnek ördögök és manók,

legyen hegye, s tintája tolladnak,



sok jó versnek , íràsnak rossz a vège,

mutass utat az igazság felé tereld,

fénylő, s pozitív legyen az érve,

mintha nem fájna ha ràfelelt,



ha versírasra adtad a kobakod,

legyèl emberi, és humànus,

pár szó , mondat legyen a bakod,

hisz a vershez nem leszel àrus!


Pflugerfefi•  2022. május 20. 17:51

Életérzés...

Örökbe szédült èletérzés matat lelkemen,

bàr az álmok javítgatnak kedvemen,

csak a jót láttatják,



Vagyok valami mozgó sejthalom,

az elmúlást bőszen  meghagyom,

azoknak kik nem bánjàk,



Èlni keddvel, vérbőn szakadatlanul,

az èlő mindenhogy megtanul,

létezni szìvesen,



Vágyott célok üldözése hőfokon,

áltlépni elénk dobott gondokon,

kellemest élvezni ízesen,



Megcsókol az élet s támogat,

sokszor álmomban is látogat,

örömöt rak kezembe,



Mèg àtlátok a nyújtózó hegyeken,

s nem rágódok isteni kegyeken,

belehalok az életembe.



Pflugerfefi•  2021. november 5. 21:00

Èlet ...... remény!

Esendő életem  tovàbb mérgezem,

kàvé, cigi, sör, egyéb függőségek,

hogy meddig, már nem kérdezem,

a krematóriumban úgyis elégek,


életre születtem , de ràm talált a rossz

ahogy mindenki màsra, lélektelen,

telekre költözött a  kéretlen gonosz,

s utánad nyúl , erősen, kegyetlen,


együtt érzek veled szomorodva,

tudva, hogy az élet keserve végtelen,

s a keserv többszörösen megszorozva,

a múlàs lelkedben érvénytelen,


árnyékként kisér a fogyó idő,

haladékot nyomokban sem ígèr,

börtönt  sorsodban előidèző,

kezed fogva temetőig kísèr,


a remèny is csupán vigasz,

nyakba akasztó, szives igèret,

talán így is èrkezik tavasz,

megújulásra èbredez az èlet?




Pflugerfefi•  2021. július 1. 21:55

Lehetősèg

Halad a szekèr, nèha nyikorog,

èhes a gyermek, a gyomra korog,

az èlet íly egyszerű, lenni és enni,

s a vègtelenen tovàbb menni,


vàndorbotot megmarkolni,

akadèkot félretolni,

haladni tovàbb az úton,

tankolni lèlekkúton,


halad a szekér, nem recseg,

a kísèrő már nem fecseg,

ölbetett kézzel mèláz a bakon,

szellőt kísér a fojtós abrakon,


tàvolba süvìt  az èjszaka,

hangokat keres az èj szava,

magányt fojt àlomba a fekete

éjszaka, vègtelen kerete,


kattog a kerèk , visz tova,

szikràzik a kő, a kova,

lángol az èg, valamit igèr,

a lehetősègekből keveset kimèr,

Pflugerfefi•  2021. május 6. 21:48

Múlton èlve...

Honunk már nem vágyja a lantot,

mely szívhez szóĺ, síríg kisér,

nem èlez, nem fènyesít kardot,

búval bélelt àlmos jövőt ígèr,



A dal mely dicső tettekről énekelt,

szànalmas suttogàssá halkult,

a hős ki tette  utàn tèrdepelt,

és újból  èletet èlni tanult,



Ős idők tova tünte  jövőbe nèz,

sápadtá oldódik lenge àlma,

históriàk sora mindig megigèz,

holtak csontja fölött nő a pálma,



Jelenben haldoklik a jövő,

átlép a múlt furcsa kèpein,

hiszed ha nem pajzsot törő

a lét  a múlt csàmpás léptein.