Pflugerfefi blogja

Lapozok tovább az élet könyvében,

hol a múlàs vert végzetes tanyàt,

evezek hullámzó tenger öblében,

s keresem az életre vérzett anyàt,

hol az èrzés fàjón eredő,

nincs végzés, csak csóró àlom,

ahol az èlet mindent feledő,

s magamat keresve sem talàlom,

nincs màr anya, sem érte az àlom,

pedig a szeretet még lelkemben fènylik,

jövöm lesz sorsdöntő , tán megtalálom,

ótt hol a csillagok várnak, s az ég kéklik,

Lappangó éjszakáim elmémbe folynak,
gerincet görbítő nappalaim korlátok között,
tarhál a jövő területet a hangyabolynak,
a múlt dörgő ágyúcsőbe költözött,


hittem , hogy ilyen a szètharcolt világ,
nem suttogott az élet újjított érzést,
hisz az egèr  sem mindíg új utat rág,
s a gyilkosra nem vár jobb kiképzés,


képzelet rúgja odébb a múlt bűneit,
eszmék talajon lesznek csúszó- mászók,
átkarolják odanyálzó taknyos híveik,
s nyakra akasztott  kötél lobogtatott zászlónk,




népakarat, változásra búgó griffmadár,
mindenkire jobb sors elméletét kèpzeli,
pedig a tejjel telefejt  csurig sajtár,
csak a hatalommal bíró görcsöt érdekli,


holt ifjak àlmodtak , szebb életet , jövőt,
ádáz hatalmak  tiportak sárba szép életet,
hadak mutattàk a létet, vérben öldöklőt,
más nem maradt, a hősöknek tisztelet.

Szívbe tépő , tűnő árnyék,