Talánversek az Aszalóban - tabuk nélkül

Szerelem
Talankolto•  2021. június 22. 21:38

Mi lett volna, ha ...

Mi lett volna, ha ...

Vajon egymás mellett ülnénk a képek

láthatatlan túloldalán?

Ránk mosolyognánk a tavak tükréből?

És amíg a jövőnkön tűnődnénk

a múltba utazna a közös pillanat

a folyók sodrásán?

Talankolto•  2020. december 7. 18:27

Ha levegőm kell

Ha levegőm kell

közeledj

de másképp

mondom

távolról sem

lesz két ember

lebegő elegy

a távolból sohasem

Talankolto•  2020. október 11. 22:22

A cím már mindegy

A cím már mindegy

Kihűlt már rég az a kilincs.

Ablak mögül bámult,

a helyére rándult

a bilincs.

- üres körbenézés -

Függönyből szőtt gyászos

menyasszonyi fátylat

a visszatekintés ...

Talankolto•  2020. szeptember 9. 09:44

A sebek

A sebek

Nem forrnak be.

Lehet?

Beforr a föld, ha patak vájja?

A medre halnak jelzőtábla.

Habár ...

A visszhang úgyis elenyész,

bármily hangosan kiáltja

lelke mélyén a nevét.

Nade vajon

meghallja Őt?

A túlparton múltba tűnőt?

Meglehet,

talán megáll.

Vagy majd ha agg,

kinek arca felgyülemlő ráncok hullámtengere,

minden harcra büszkén megemlékezett,

mégsem kín már semmi.

Fájó bölcselet,

melyet

megannyi új öröm követ,

hisz a dombok túloldalán

a szenvedés is a völgybe száll.

A völgybe szánt.

- halk szisszenés -

De most még

mindent mégis beragyog az alkonyi nap.

A Nap,

mely soha,

egyszer sem adta másnak mosolyát,

csak számukra zengte hűséges

fény-árnyék dalát.

Rájuk csusszant újra reggel,

hogy a paplan melegedjen

és egy hosszú öleléssel,

még egy nappal,

szép reménnyel

karja lágyan körbezárt.

Mind úgy hittük: nem múlik el.

Hajdanán ...

Hiszen

ez az alkony sem nekünk szól.

Holnap a Nap újra felkel.

Holnap,

hallhatjuk még egymás

múló kacaját.

Talankolto•  2020. július 17. 21:14

Bús legelőn

Bús legelőn

Nem jó ott legelni,

ahol ritkás a fű.

Hiába keresgélsz,

kopár föld, nem zöld.

Hibába ne essél,

a szúrós szalmát

párnádba se tömd!

Messzi pataknál vár

friss, puha heverőd!