Talánversek az Aszalóban - tabuk nélkül

 

Mese - Cím nélkül

(Egy fantasy szerepjáték indító cselekményének egy része. Befejezetlen, talán soha nem is lesz tovább :-) A történetet köszönöm szépen Tamas Malindovszky, Dungeon Master, a legnagyszerűbb! Köszönöm továbbá minden szerepjátékos társamnak, aki aktív jelenlétével a történetet életre keltette!)

Jelen történet helyszíne Abanasinia,

tanulságként leírom, ne kelljen másnak szívnia.

Hatalmas fák tetején megannyi csillogó levél,

homályos tükörképen régmúlt kalandokról regél.

Egyetlen levélre nem fér végtelen krónika,

de a jót letépve, ez lehet rajta a história.

.

Lomb sűrűje ad otthont egy híres fogadónak,

hogy továbbadja pénzért fáradt utazóknak.

Megtalálsz itt bárkit, ki bármit is számít,

de teli zsebbel térj be, mindent jól megszámít.

Borba rejtett gyógyír művésznek, s észnek,

bölcsességkút, válaszút, gazdag pletykafészek.

Megtudhatod, mi volt korább: tojás vagy sárkány,

de ha sokat iszol, nem véd majd meg párkány.

.

Furcsa öregember letűnt világról mesél,

régi istenekről tiltott szóval beszél.

A konyhában sok finom étel rotyogva fő,

mégis inkább erre figyel egy teokrata, a fő.

Minden szava egy külön sértésnek megáll,

előbb tüzes vitába, majd a kandallóba száll.

Egy kender botjával a parázsból kisegíti,

az égő húsból az izzást a bot végébe keríti.

.

Félnék megesküdni, meg sem történt talán,

leveltanúnk is alig bírja az igazságtól terhes faág.

A megmentett a témát nemhogy kiheveri,

az elkerült halált elkerült hálával keveri.

Ki magasra mászva megérinti az igazság rügyét,

könnyedén leeshet, ha megsérti a gaz uraság ügyét.

Hibába nem esik, máglyán égjen minden eretnek,

de hiába keresik, már jó régen útnak eredtek.

.

Eddig egy csapatnak meséltem ezt nyomokban,

róluk beszélek majd, el is kezdem azon nyomban.

Ez egy másik csapat, nem az előbbi talán,

később kiderül majd, addig legyen talány.

Onnét kezdem, hogy lassan elszenderednek,

ki-ki saját szobájába vonul, hogy ott leheveredjen.

Azt gondolnád, éjjel valahová lehajtod fejed,

reggel tán a padlón, de kábé ugyanaz a helyed.

Ha este viccből nem téved be kedved egy ketrecbe,

reggel sem ott ébredsz, goblinokkal kekeckedve.

.

Önként jöttél, ne tagadd, három rozsdás ketrec vendége!

Kalandok színe lehet bármiféle, sok elfér, mind különféle.

Ki fél, ki fél-ogre, egyik sem szép a maga nemében,

valaki mindjárt ugrál körbe-körbe, de még nem.

Szegről-végről sem ismerősök, de itt is van kivétel,

a törpe, kinek hangszalagja ékesebben szól, mint egy gnóm,

kinek hangját kinyúlt szalagról idézi meggyötört magnóm.

.

Fegyverük halomban hever egy futásra - nincs elásva -

és bár énekesünk bárd, fegyvernek mégse használd.

Gyengébbek és ogrék kedvéért ez fontos megállapítás, 

hogy ne apró testével aprítson a végzetes lesújtás-lapítás.

A font pedig itt nem súly, mégsem csekély e tény súlya.

(S tudom, tömeg, de megfontolni képtelen a szerény agytömeg)

Nagy a pác! Úgy tűnhet, itt véget ér a programfüzet,

két kis szereplő mégis úgy gondolja, valamit még hozzáfűzhet.

.

Valami szöget üt az okos kis gnóm fejébe,

csupán egy gondolat, így nem okoz gondokat cserébe.

A padlóról épphogy felállt, mégis padlót fogva vizsgál,

kósza szegre talál, míg embertársa meditálva lazít már.

Az eddigi cselekmény a törpe kedvét sem szegi,

a hely nem ideális, de egy éneknek így is megteszi.

Az ogre torkát köszörüli, majd baráti meccsre kiáll,

ugyan kíséretnek szánta, de más fülében csak ordibál.

.

Szárnyát bontja páratlan duónk első játéka,

a pártatlan zsűrit is a jövőbe repíti a fantázia,

egy pár elképzelt füldugót jó előre kibontva,

amit párjától kér majd jövő goblin karácsonyra.

Átlagos napon a fejadag egy törpe fácán,

de átgondolva, ma pont törpe fej lesz tálcán.

Ha tovább ugrabugrál, a végén még kiderül,

jobb rács mögött, mintha sütőrácsra kerül.

.

A gnóm a zavart kihasználva lát új szakmához,

utolsó vizsgatétel zárnyitás próbája a szabadsághoz.

Nem hosszú időkeret, míg benne szeggel matat,

bosszúsan csiklandozva nevetve enged a lakat.

...