Talánversek az Aszalóban - tabuk nélkül
MũvészetA szoborban
A szoborban
csordultig a lelkem
nem bírom
a felesleget inkább
kidobom
visszanéz a baj az
asztalon
annyi van hogy meg sem
számolom
végre játszhatnának
szabadon
de félnek egymástól
mi a gond
kapkodják a szétszórt
agyagot
elbújnak az érő
anyagon
testet ölt az érzés
bevonom
kelepcébe csaltam
haragom
beköszönt végre a
nyugalom
boldogság még férne
egy halom
Szürreális vágyak
Szürreális vágyak
vergődnek az őzek
a Párizsi-mocsárban
karistol a tőzeg
a bőrüket kivájja
de nem győznek már ma
·
sírdogál egy gyerek
a játszótér markában
próbálna mozdulni
a homokba beásva
de szoros a fogása
·
kipattan a szeme
egy arany nyakláncnak
sopánkodva nézi
csak gurul a csudába
de hogy menne utána
·
egy folt a festményen
szabadulni vágyna
elméd álomképén
szétfolyik a mába
de miért nem vigyáztad