Talánversek az Aszalóban - tabuk nélkül

‍

Türelem

Megjárnám a poklot kétszer,

oda-vissza, lábon-kézen,

hogyha végre ott lehetnék.

Belevágnék, ahogy tudnék.

Ó, de szép emlék az elképzelt,

ami még csak meg sem történt!

Haj, de makacs az idő kereke!

Egy macska hajtja e patinás patamasinát

mókuskerékben.

Sürgetném, de halacska.

Nincsen füle, nem hallja,

ahogy könyörgök:

"Teljen már egy icipicit gyorsabban!"

Néma visszhanggal üvölt felém az idő pohara.

‍

​​A Párkák válaszútja

‍

halandó most válassz halált

mielőtt a világra vágysz

pengess meg egy életfonált

hangjával a jövődbe látsz

‍

üres vászon lóg a falon

romos házban festi a kor

szürke felhőt rajzol a por

míg egy napon a földre hull

‍

búrába zárt ritka virág

szirmot bont és méhekre vár

kopogtatnak már a falán

lepattan mind majd tovaszáll

‍

melegségre vágyó csillag

fénysugárként kezét nyújtja

félúton egy hideg szikla

megérzi és megszorítja

‍

álmaidba egy férfi jár

szeretet csak éjjel dukál

nappal rágod mások baját

megöregszel s jön a halál

Spoiler alert!

a commentekben leírtam, hogy számomra mit jelentenek a versszakok.
Aki szeretne gondolkodni rajta, addig ugorja át az én első (legalsó) commentemet.

 

A lélek vasvillája

 

oszd meg és uralkodj

magadon

ne

máson

töltsd ki a mérgedet

magadon

ne

máson

nevess ha meglátod

magadon

ne

máson

hajtsd be az adósságod